A temetők Indiana Jonessza
A történelmi alakokról úgy beszél, mintha a saját páciensei lennének, és büszkén említi, hogy ugyanolyan módszereket alkalmaz az ő esetükben is, mint a mai igaz­ságügyi orvosi munkában szokásos. Charlier könyveket ír, dokumentumfilmeket készít, rádióműsorokban számol be kutatási eredményeiről, a média emiatt a temetők Indiana Jonesszának nevezi.
Májusban kezdte vizsgálni Orosz­lán­szívű Richárd szívének elporlott maradványait. A szívet egy roueni múzeumban őrzik. A 12. századi brit uralkodó 42 éves korában egy francia vár ostroma során halt meg, mert nyílvessző okozta sebe elmérgesedett. Charlier vegyi teszteket végez annak kiderítésére, hogy milyen baktérium ölte meg, továbbá hogy többet tudjon meg a 12. századi balzsamozásokról, amelyeket jobbára borbélyok és szakácsok végeztek. (Richárd balzsamozásánál higanyt használtak.) A törvényszéki orvosnak azonban nem engedélyezték DNS-vizsgálat elvégzését, a hatóságok ugyanis nem akarnak lovat adni az ilyen teszteket az Orosz­lán­szívűvel való vérrokonságuk bizonyítása céljából sürgető makacs brit kérelmezők alá.

Hamisított relikviák
2007-ben Philipe Charlier vezette azt a kutatócsoportot, amely bebizonyította, hogy a katolikus egyház által Szent Johanna csonttöredékeinek tekintett maradvány hamisítvány – valójában egy macskából és egy ókori egyiptomi múmiából eredő részek alkotják. Szent Johanna – Jeanne d’Arc –, az egyszerű parasztlány isteni sugallatra hivatkozva győzelemre vezette a francia hadakat Orléans-nál, és fontos szerepet játszott VII. Károly trónjának biztosításában – személyesen koronázta meg az uralkodót. Ezután viszont eretnekként halálra ítélték, és a britek 1431-ben máglyára vetették Rouen városában. 1867-ben egy francia gyógyszertár padlásán korsót találtak a következő felirattal: „Maradványok, amelyeket Szent Johanna, az Orleans-i Szűz máglyája alatt találtak.” Charlier és a kutatók megvizsgálták, mi volt a korsóban: emberi bordacsont, több elszenesedett fadarab, egy vászondarab és egy macska combcsontja. A karbonvizsgálat azt bizonyította, hogy a „relikviák” jóval régebben, valamikor az időszámítás előtti 6. és 3. század között keletkeztek. Charlier feltételezi, hogy az állítólagos Szent Johanna-relikviákat a 19. században hamisították, esetleg abból a célból, hogy alátámasszák Johanna boldoggá fogadását, ami az első lépésnek számított ahhoz, hogy a katolikus egyház szentté avassa. „A patikus hazudott. Hamisítvány volt az egész, a korsó és a felirat is” – jelentette ki.

A hiúság ölte meg
2009-ben a törvényszéki orvos újból a címlapokra került, amikor kimutatta, hogy a 16. század Eu­ró­pa-szerte ünnepelt szépsége, Diane de Poitiers, akinek porcelánfehér bőre és kék szeme legendás volt, feltehetően megmérgezte magát egy olyan szerrel, amelyről azt hitte, hogy megőrzi fiatalságát.
A francia forradalom idején a szépasszony nyughelyét feldúlták, és csontjait egy tömegsírba szállították át, de egyik hajtincsét megmentették, és az Anet-kastélyban őriz­ték, ahol élete utolsó éveit töltötte. A törvényszéki orvosok egy csoportja Charlier vezetésével összehasonlította a hajtincs és a sírbeli csontok DNS-ét. Kiderítették, hogy amikor Diane de Poitiers 66 éves korában meghalt, testének aranytartalma a normális szint ötszázszorosa volt. Vesztét valószínűleg egy aranyrészecskéket tartalmazó elixír okozta, amelyet éveken át rendszeresen fogyasztott, hogy fiatalos maradjon, ugyanis húsz évvel idősebb volt királyi szeretőjénél.

Azonosított arcok
Az 1610-ben meggyilkolt IV. Henrik volt az az uralkodó, aki véget vetett a francia vallásháborúknak, és azt ígérte, hogy minden dolgos francia fazekában vasárnaponként tyúk fog rotyogni. Emel­lett számos szeretőjéről és az általa építtetett gyönyörű palotákról is híressé vált. Az ő sírját is feldúlta a forradalmi terror, akárcsak a Párizs közelében lévő Saint Denis bazilikájában nyugvó más királyokét: a fejét ellopták és emléktárgyként őrizték. A fejet, amelyen megmaradt a szakáll, a haj és az átlyukasztott jobboldali fülcimpa, 1919-ben a Drouot aukciós házban elárverezték, mindössze 3 frankért.
Csaknem egy év­századdal később, 2008-ban egy nyolcvanas évei­ben járó francia férfi, aki néhány évtizeddel korábban vásárolta meg a relikviát, törvényszéki orvosi vizsgálatot kért annak bizonyítására, hogy valóban a 17. századi nagy király fejéről van szó.
A Charlier-csapat számítógépek segítségével a koponya formája alapján rekonstruálta az arcot, majd összehasonlította IV. Henrik korabeli portréival és halotti maszkjával. Azonosítottak a fejen egy kis anyajegyet a jobb orrlyuk alatt, valamint egy behegedt arcsebet, továbbá összehasonlították a haj- és szakállmaradványokat is a portrékon látható szőrzettel. De segítségükre volt az az R01131 számú, kékfedelű fiola is, amelyet a kutató a laboratóriumában tartott – benne narancsszínű pöttyökkel, IV. Henrik nyaki izmainak mintáival.

Felfedné a kripta titkait
A törvényszéki orvos nagy álma az, hogy egyszer hozzáférhessen a francia királyok maradványainak tömegsírjához. A francia forradalom idején a királyok csontjait kiemelték a Saint Denis-bazilikában lévő márványsírjukból, és egyetlen kriptába szállították át, amelyet 1817-ben lepecsételtek, és azóta sem nyitottak fel. „Petícióban kértem támogatást ehhez a kutatáshoz az államtól. Nagyon sokat tudhatnánk meg a maradványokból arról, hogy miként éltek ezek a királyok, milyen betegségeik voltak, hogyan haltak meg. És a csontjaik megérdemelnék, hogy hazatérhessenek” – érvelt a történelem titkai után nyo­mozó törvényszéki orvos.(MTI)