Mielőtt nekifognánk egy komolyabb gyomirtási munkálatnak, figyelembe kell vennünk azokat a jelzéseket, amelyeket az illető területen fellelhető gyomok mutatnak nekünk. A kertünket ellepő gyomok optimális életfeltételeit kell megváltoztatnunk. Vegyük a zsurló esetét: fahamuval, kertészeti mésszel vagy mésztartalmú műtrágyával nagyban befolyásolhatjuk az elterjedését, szaporodását, még abban az esetben is, ha nem sikerül a talajban levő nedvességet szabályozni.
A mezei zsurló (Equisetum arvense) a nyirkos, vizenyős, mély fekvésű, savanyú talajokat kedveli, elszaporodása a talaj kémhatásának megváltozására, a mész nagymértékű hiányára utal. Ugyancsak mészhiányra utal a következő gyomnövények megjelenése, elszaporodása: páfrány (Pteridium aquilinum), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), ökörfarkkóró (Verbascum), keserűfű (Polygonum aviculare), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), vadsóska-félék (Rumex spp.). Meszes talajokon szaporodnak előszeretettel a következő gyomok: pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), aggófű (Senecio vulgaris), a csalánfélék (Lamium, Urtica), a disznókáposzta vagy csorbóka (Sonchus). Az agyagos talaj jelzője a tévesen cikóriának nevezett pitypang vagy gyermekláncfű (Taraxacum officinale), a kékvirágú mezei katáng, vagyis „a cikória” (Cichorium intybus) vagy a martilapu (Tussilao farfara) és a kamilla (Matricaria chamomilla).
A talajban levő gyomok mennyiségét minden esetben a földben levő gyommagvak sűrűsége, a földforgatás mélysége, a kijuttatott istállótrágya minősége, érettsége és természetesen az év csapadékossága is befolyásolhatja. A kertészeti gyomirtási technikák megválasztásakor mindezeket a tényezőket figyelembe kell venni.
(folytatjuk)
