Az előadás mindenhol nagyon jó kritikákat kapott. És a beszámolót itt be is fejezném, mivel embertelen feladat az egy hónapos, élményekkel és tapasztalatokkal teli utazásnak csak a keretéről beszélni, hisz maga a kép és az azt alkotó elemek sokkal fontosabbak.
Bejárni Európa nagy részét nem azért jó, mert látsz tíz reneszánsz kori épületet, elolvasol két frázist németül, és örülsz neki, hogy valamit értesz belőle, vagy mert elmondhatod a barátoknak, hogy amúgy te itt is, meg ott is jártál. Bejárni Európát a világ egy kis, de annál fontosabb részének megismerése, megértése. Románián, de Magyarországon túl is ugyanúgy s mégis másképp élnek emberek, családok. Azt, hogy a másképp szó az előbbi mondatomban mit takar, csakis saját tapasztalás útján lehet megérteni. Az Osonó áldott helyzetben van, mert előadásunk megnyitja az embereket, így a beszélgetések és a találkozások sokkal személyesebbé tudnak és tudtak is válni, miáltal könnyebb volt beletekintenünk minden helyi közösség életébe, az ország mindennapjaiba. Dániában, illetve Németor­szágban melegebb szívvel, könnyedén fogadták be az előadás által feldobott témákat, mint itthon. Összehasonlítva ezt az itteni helyzettel, a következtetés az, hogy a helyi és környékbeli emberek zárkózottabbak, és erősen tartózkodóak, ami talán a magabiztosság és az egyszerűség hiányából ered.
Ezért míg itt komolyan meg kell dolgozni egy előadás alatt a színész és a nézők közti fal lerombolásáért, az előbb említett országokban mintha csak vékony műanyag hártyát kéne átvágni. Ennek rengeteg oka van, például az, hogy a hazaihoz képest tízszer akkora fizetésből vásárolják meg az amúgy hasonló árú élelmiszereket, vagy nem kell folyamatosan hibáztatniuk valakit az éppen adott helyzetért. Okuk van a nyugalomra, az örömre, de arra is, hogy jól végezzék munkájukat. Országon­ként, régiónként változnak az ideológiák, ezt már csak a saját, nem mindennapi mentalitású országunk is bizonyítja. Ahogyan a frankfurti vendéglátónk mesélte, Ausztráliában még ma is az a rossz szülő, aki fiát az iskola befejeztével nem küldi el a nagyvilágba tapasztalni és újat látni, hogy majd később ötletekkel, tervekkel térhessen haza. Az osonósok egy hónapig hasonló helyzetben lehettek, és lesznek is még – gondolok itt akár a most zajló thaiföldi turnéra is –, de vajon meg fog-e adatni a lehetőség szomszédjainknak, barátainknak, hogy lássák: miért működnek jobban a dolgok Francia­­országban, miért hagyhatják éjszakára is nyitva a polgármesteri hivatal ablakait Dániában, és miért van kedvük, idejük Németország­ban az embereknek reggeli kocogással kezdeni a napot.
A kérdésre a válasz az, hogy valószínűleg nem, de addig is olvasni kell, nyitott szemmel befogadni mindent, ami jó, együtt, örömmel dolgozni és alkotni azért, hogy az igazi értékeinket újra előtérbe helyezhessük egy jobb és élhetőbb nagy közösségért.

Morar Ervin