A lárvából báb lesz, majd, ha eljön az ideje, szétszakítja gubóját, és meglebegteti szárnyait a kifejlett példány – más nevén imágó. Ez a rovaroknál megfigyelhető metamorfózis jellemző az emberek életére is mind fizikai, mind erkölcsi értelemben. A kisgyerekből kamasz, majd felnőtt lesz. A gügyögő kisgyerekből lázadó kamasz, majd helyes értékrenddel és látókörrel bíró felnőtt… ha lesz. A lárva imágóvá válását különböző iniciátorok segítik, lehetnek akár könyvek, eszmék, színházi előadások vagy személyek. De minden lárvából nem lesz pillangó. Sok lárvából nem lesz pillangó… nem következik be az iniciáció folyamata, és lárvaként éli le életét, hozzá hasonló lárvákat nemzve, minderrőlmit sem tudva. Egy ilyen lárvaársadalmat könnyű irányítani és hatalmat gyakorolni fölötte. Meg­félemlíteni. Ahol pedig „pozitív impulzusokon keresztül nem valósul meg a felnőtté válás iniciációja, ott a félelem diktálta iniciáció veszi át a helyét”. Háborúk, emigráció, kihallgatások, lágerek, rejtőzködés, majd rendszerváltás, új társadalmi rend, emberi jogok és „a világot megváltja a szépség vagy az igazság vagy valami más gyönyörű faszság, de a félelem akkor is mindennél erősebb, a félelem mindent megöl, a szépséget is embrionális állapotában, a szépségesnek, a bölcsnek, az örökkévalónak minden csíráját…”
Sztálin halálától kezdődően a gorbacsovi politika Oroszországán át követhetjük az eseményeket művében, amikor „új embereket nemzeni ebben az embertelen és szégyentelen államban, egy nyomorúságos, undorító és értelmetlen életre nem szabad”.S mégis új életek születnek, új lárvák jönnek világra. A lárvák küzdelmét az imágóvá válásra három barát életén keresztül figyelhetjük meg, közben betekintve az orosz társadalom különböző rétegeibe, a kommunista párttitkártól a falusi öregasszonyokon át a zsidó és tatár családig, egészen az antikommunista orosz értelmiségig. Ulickaja a kor társadalmát az egyének küzdelmein, az imágóvá válás metaforáját felhasználva mutatja be.

Egyéni sors és történelem
A három barát pedig a költő, a fotós és a zenetörténész, Miha, Ilja és Szanya. Az iskolában folyamatosan megalázott vörös hajú, árva zsidó fiú, a beteges és vézna, ám egykoron előkelő családból származó Szanya és Ilja, a kajla ezermester, aki mindig feltalálja magát, bármilyen bajba is kerül, életre szóló szövetséget kötnek. Együtt járnak el az új irodalomtanár által vezetett sétákra, megismerkednek Moszkva történelmi pontjaival és az orosz irodalom nagy alkotásaival. Emellett eljárnak Szanya nemes lelkű és kifinomult nagymamájához, Anna Alekszandrovnához, együtt teáznak, és az öreg hölgy keze alatt kikupálódnak. Lassan elvégzik az iskolát, közben meghal Sztálin. A teljes zsibbadtság és a társbérleti lakások kezdenek eltűnni. A családalapításra lassan nem csak egy függönnyel elkerített rész jut a szülők egyetlen szobájából, hanem egy egész szoba, természetesen még mindig a folyosón levő közös mosdóval. Az addig féltve őrzött külföldi és orosz, klasszikus vagy kommunistaellenes irodalmat kezdik cserélgetni és kölcsön adni az emberek. Bár még mindig lehallgatások folynak, már többen gyűlnek össze valamely szoba rejtekén és rágódnak a rendszer hibáin. A bátrabbak egyenesen sokszorosítják az elolvasásra méltó, ám betiltott műveket, politikai és irodalmi folyóiratokat adnak ki, mindezt persze titkosan. Létrejön a szamizdat, vagyis a kommunistaellenes orosz irodalom. Szereplőink pedig, így vagy úgy, részeseivé válnak. Ilja kapcsolatai révén a kommunistaellenes körök egyik alapja, szinte bármit képes megszerezni a legkisebb feltűnés nélkül, fényképeit meg kerülő utakon külföldi újságokhoz juttatja; Miha egy irodalmi folyóirat szerkesztésébe és terjesztésébe kezd; Szanya pedig megismerkedik az akkoriban újnak számító avantgárd zenével. Közben megismerkedünk az orosz lányok mindennapjaival is a három barátnő Tamara, Olga és Galja által.
Kitérők révén betekinthetünk a nagyvárosoktól távol eső falvak életébe, ahol mintha megállt volna az idő, jégbe fagyva élnek még egy letűnt kor öregjei. Emlé­keznek az akkori fiatalok számára történelem előtti időkre és vénségüktől megfáradtan várják a halált. Találkozunk professzorokkal és tudósokkal, akik igazi felfedezéseiket titkon magukban tartják, veszélyesek lehetnek. Egyetemi tanárokkal, akik elveszthetik állásukat, ha kiderül, hogy a szamizdat tagjai. Az értelmiség állandó rejtőzködésben és elnyomásban él, titkos tudását csendben adva tovább. Közben a zsidók és a tatárok a rasszizmus ellen harcolnak. Előbbiek nagy része emigrál, utóbbiakat kitelepítették lakóhelyeikről, és értékeik visszaszerzéséért küzdenek.

Értelem csak a föld alatt
A cselekmény rendkívül eseménydús. Miha is feleségre talál, közben egyre több baja akad a KGB-vel. Ilja nyaka körül is szorul a hurok, mindkettőjük szeme előtt ott lebeg az emigrálás lehetősége. Ilja és Olga már régóta tervezi, ám Olga előző házasságából származó gyereke miatt nem tud kiutazni; Ilja egyedül hagyja el Oroszországot, Olga további életét tönkre téve. Miha évekig lágerben ül, mire hazajön, a kislánya már beszélni tud, ám nem ismeri apját. Az addigi lázadó költő és ügybuzgó antikommunista Miha lecsillapodik, csakhogy családját biztonságban tudja, ám mégis elkövet egy hibát, újra a KGB kihallgató irodájában találja magát. Felesége depresszióba esik, és hallani sem akar az emigrálásról. Miha végső elkeseredettségében öngyilkossághoz folyamodik, megmutatva az orosz társadalom imágói előtt álló összes lehetséges utat: vagy vegetálsz, vagy dolgozol egy ügyön, mely természetesen felhívja rád a rendszer figyelmét, és a lágerben végzed, esetleg depresszióba esel, végül vagy emigrálsz, vagy véget vetsz életednek. Szanya emigrál, és külföldön kamatoztatja tudását. Talál­kozunk külföldiekkel és turistákkal. Meg­jelenik a kozmopolitizmus, az otthon maradottak és a kivándoroltak ugyanúgy elvesztik gyökereiket. A világháború előtti idők rendszere feledésbe merült, az éveken át tartó kommunista fekete fátyol eltörölni próbált mindent és az orosz történelemben megjelenik egy hatalmas lyuk. Ebben a lyukban úgy éltek emberek, hogy nem is éltek igazán. Az értelem csak a föld alatt, titokban virágzik.
A műben nem a lineáris idő érvényesül, folyamatosan csak részleteket kapunk a jelenből, múltból és jövőből. A narrátor állandóan ugrál az idő, a helyszínek és emberek között. A különböző történeteket nekünk kell fejben elrendeznünk. Ez a módszer hatásos, mivel állandóan ébren tartja az olvasót, na nem mintha pihenésre lenne ideje, hisz rengeteg esemény, történet követi egymást. Ezen a ponton olykor át is lendül a negatív oldalra, kissé zavarossá, egyre nehezebben követhetővé válik. A kort és a társadalmat hűen, érdekesen, néhol viccesen, máskor finoman, rezignáltan vagy éppen kegyetlenül ábrázolja, ám a szereplők személyes életében tett ugrálások miatt nincs egy átfogó és világos kép a konkrét cselekményről. Az összhatás jól átadja a mondanivalót, a történetek részleteikben jók, és a lírája is szerethető, de a cselekmények sorában van valami zavar, valami túlbonyolítás. Olvasni mégis igazi élmény, a történet részesének érzed magad, nagy hatást gyakorol az emberre.
Ugron Nóri