Volt, ahol 4 lejért csapolták a csíkit, másutt csak 3,5 lejért. Egy másik kocsmában, a Csernáton után levő városban, ahol nemrég új polgármestert választottak, és ahol nemrég nyílt egy Kaufland, 5 lej, s az es citromos. De legalább a falon fehér-fekete négerek lógnak ócska krémszínű keretben, és ez „megemeli” a hely szintjét, elválasztja a tömény alkoholszagú kocsmától, ahol lajbis öregek traccsolnak és ellátják bölcs tanácsokkal az állam vezetőit. Itt a lajbit felváltja a kesztyű, a tömény szeszszagot a füst, a mindig tettre készen álló, bölcs tanácsokkal rendelkező időseket a fiatal, cseperedő, finom mozdulatokkal és világmegváltó elméletekkel előálló művészlelkek.
Legalább a változtatás szándéka megszületett mindenhol. Csak kár, hogy Kovászna felé egy 17 férőhelyes buszban még további 15-en tömörülnek, mint konzervben a szardíniák, és a jármű előtt verekedés, hogy kik legyenek a felszállók, akiknek egyébként még jegyet sem adnak, ha nem kérnek a buszvezetőtől. Csak kár, hogy hivatalokban még mindig háromórás sorokat kell kiállni, mert nem engedélyezik még három ablakocska megnyitását. Csak kár, hogy a világ egyre jobban hasonlít egy STOP! Totul la 1 leu! áruházra, ahol két 50 banisért silány kivitelben megkapni mindent, ami az élvezetet kereső tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és banisminőségben kielégíti. Csak kár, hogy a gazdasági válság, a globális felmelegedés és az újabb világvége-ígéret ellenére is az elbutulás, a türelmetlenség, a középszerűség, az igénytelenség mindennapjaink útszakaszát.
Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem akkor is, ha a barbárok megjelennek a köztereken, és igénytelenül hatalmas árucserét bonyolítanak le. De rajtunk áll, hogy vevők leszünk-e…

NAGY BOTOND