– Egyik kézenfekvő példa arra, hogy miként lehet egy pozitív eseményt, egy ünnepet elrontani azzal, hogy csak a nehézségekre figyelünk, éppen a ma kezdődő tanévvel, pontosabban a tanévnyitást megelőző közhangulattal függ össze. Itt most nem a hazai oktatási rendszer bizonytalanságára gondolok, hanem arra, hogy több szó esik a családokban, közösségekben, a médiában a tanszervásárlásról, a soha nem elég táskapénzről, de annál kevesebb arról, hogy gyermekeinknek milyen öröm újra találkozni az osztálytársakkal, a tanároknak a kollégákkal, mit jelent a család számára, ha gyermekük éppen most kezdi az első osztályt. Talán tömegjelenség az, hogy hajlamosabbak vagyunk a negatív hozzáállásra, és kevés életünkben az öröm, a boldogság?
– Bizonyos értelemben igen. Rengeteg az információ, az időhiány, a stressz, és ezeket nem tanultuk meg kezelni. Erre a hatalmas nyomásra az ember nincs pszichésen berendezkedve. A mosoly iskolája tananyagának bizonyos része éppen arról szól, hogy ezt a hatalmas nyomást miként tudjuk kezelni, helyesen megélni, hogyan tudjuk a magunk javára fordítani ezt az információözönt, hogy ne vesszünk el benne. A szocializációs folyamat során egy, az ösztönöshöz képest más fajta gondolkodási mód jellemzi az embert, amit szinte készen kapunk, de ennél van jobb. Tanúsíthatunk jobb hozzáállást az élethez, a munkánkhoz, az egészségünkhöz, és ez természetesen jobb fizikai és lelki jóléttel jár. Masszőrként, és most már pszichológusként is azt tapasztalom, hogy az emberek hasonló dolgok miatt akadnak el, hasonló problémáik vannak, hasonló konfliktushelyzeteket nem tudnak megoldani, hasonló gondolkodási sémáik, rendszereik vannak, és bár nem mindenkinek az élete alakul egyformán, vannak közös buktatók és közös negatív, gyenge pontok.
– Melyek azok a követendő irányvonalak, praktikák, amelyek hozzásegíthetik az embert, hogy a nehéz­ségek ellenére is örömben, boldogságban éljen?
– Nagyon fontos a helyes és megfelelő mértékű mozgás, az egészséges táplálkozás és a böjt. De éppen ennyire fontos a pozitív gondolkodás és a pozitív hozzáállás önmagunkhoz, valamint az élethez. A körülöttünk lévő dolgok olyanok, amilyenek, de az a kérdés, hogyan éljük meg mi azokat.
– Tehát, mi döntjük el, hogy az adott dolog hogyan hat ránk?
– Pontosan. Óriási hatalma van a pszichének. Abban is hiszek, hogy mi határozzuk meg, mi történik velünk, de ha azt közvetlenül nem is tudjuk minden esetben meghatározni, az biztosan rajtunk múlik, hogyan éljük meg, csak kell tudnunk, hogyan hangoljuk át pozitívra azt a csodálatos szerkezetet a fejünkben.
– Éppen ez a váltás nehéz sok ember számára. A mosoly iskolája erre milyen módszert javasol?
– Relaxációt tanulunk, azt, hogyan oldjuk magunkban a stresszt. Nagyon fontos, hogy éles helyzetekben is tudjunk ellazulni, például ha az ember a párjával vagy a főnökével kerül konfliktusba, rögtön ne kapcsoljon ki a feszültség, az idegesség miatt, hanem tudja higgadtan, lélekjelenléttel megélni, és a helyes döntéseket meghozni. A tanfolyamon gyakorlati módszersort kapnak a résztvevők, elméletet csak annyit, amennyi a tudományos indoklásához kell a dolognak. Elfo­gadott tény, hogy a meditáció meghosszabbítja az életet és javítja a szervezet regenerációs képességét.
– Manapság sok embert a pénz, illetve a pénz hiánya tesz boldogtalanná. Talán túl sok minden függ az életünkben az anyagiaktól, vagy legalábbis azt hisszük, hogy így van. Hogyan csökkentheti az ember az anyagiaktól való függőségét?
– Az anyagiakhoz való viszonyunkat értékrendünk határozza meg. Mindenkinek az anyagi helyzete benne van az önmagáról kialakított képében, az önképben. Van egy énképünk, ami ha nem változik, akkor a fizikai valóságunkat mindig ehhez a lelki mintához igazítjuk. Például, ha valaki hatalmas pénzre tesz szert, nyer, örökséget kap, jellemző, hogy nagyon gyorsan visszaalakul az anyagi helyzete a régihez. Ha pedig pénzt veszít, vagy csökken a fizetése, akkor gyorsabban működik az agya, reggel korábban kel, jobb ötletei vannak, szorgalmasabban dolgozik, hogy visszaigazítsa az anyagi helyzetét a saját lelki mintájához. Ahhoz, hogy az anyagi biztonságunkat megteremtsük, egyrészt le kell szoknunk arról, hogy félünk az anyagi nélkülözésétől, és ehhez hozzásegít a pozitív gondolkodás, valamint az, ha elfogadjuk, hogy nem valamely tárgy, a pénz az igazi kincs, hanem az, ami bennünk van.
– Mindez szépen hangzik, igaz is, csakhogy a családnak ennie kell, öltözködnie, ki kell fizetni a számlákat és így tovább. Bármennyire nem akarjuk, mindez pénzbe kerül, lehetetlen nem foglalkozni azzal, hogy van-e, miből. Ha pedig ezek mellett egyébre is jut, azt is be kell osztani, azzal is törődni kell.
– A mai világban, a piacgazdaságban lelkileg olyan hatások érik az embert a környezetéből, amelyek hatalmas bizonytalanságot, félelmet gerjesztenek benne, és folyton visszaterelik a figyelmet arra, hogy válságban élünk, hogy gond van. Ez a félelem, gátlás beül az emberekbe, az emberek lelkébe, és azt a gyönyörű örömöt veszi el, amit például akkor érezhetne, amikor a fia első osztályba indul. De említett okokból a család nem tudja bőséges szeretetben megélni ezt, mert ott az az ijedtség, hogy ez mennyibe kerül. De, ha nem ragad bele a problémába, ha észreveszi azt is, hogy süt a nap, hogy a gyermeke örömmel megy iskolába, akkor boldog lehet. Az ember megszületik, megtanítják, hogyan alkalmazkodjon, hogyan illeszkedjen be, hogyan legyen jó, végezze jól és eredményesen a munkáját, de arra nem, hogyan érezze jól magát a világban, hogyan legyen boldog és mosolygós. A mosoly iskolájában ehhez szeretnék mankót adni, valamint ahhoz, hogyan gyógyítsuk önmagunkat és másokat.