A hazai állattenyésztési szakembereknek a rovatunkban múlt héten megjelent, a charolais fajtájú bikával történő természetes fedeztetést kissé elmarasztaló véleményére reagált dr. Domokos Zoltán, a magyarországi országos charolais egyesület ügyvezető igazgatója. Korábban Radocea Nicolae, az állatnemesítési és szaporodásbiológiai hivatal igazgatója és dr. Codleanu Ştefan állatorvos azt nyilatkozta, hogy a charolais bikával való természetes fedeztetésből származó borjú ellése veszélyeztetheti a hazai pirostarka tehenek épségét. Alábbi írásában dr. Domokos nem ezt a tényt cáfolja, hanem a charolais fajtájú tehenek elléséről szerzett tapasztalatait osztja meg.
„Magyar tapasztalat szerint az ellések 85–90 százalékában nincs szükség beavatkozásra. A fennmaradó esetekben többnyire két ember segítsége elég. A magzat méretét az anya jelentősen befolyásolja. Kisebb testű anyának a borja is kisebb lesz születéskor.
Nagy szerepe van az anya kiegyensúlyozott takarmány-, ásványianyag- és vitaminellátásának. A tehénnek 9-es skálán 5-ös, 6-os kondícióban kell lennie elléskor. A jó kondícióban levő tehén már nagyon sokszor bizonyítottan problémamentesen világra hozza a charolais borjút. Még bőséges takarmányellátás mellett is gondtalan ellések várhatóak – ha a fehérje aránya nem haladja meg a 14,5 százalékot a vemhességi idő utolsó harmadában, vagy a tehén nem kerül elhízott állapotba. Ha a tehén gyengébb kondíciója indokolja, a vemhesség harmadik harmadában is megkapja az életfenntartó, vehemneveléshez és kondíciójavuláshoz szükséges energiát, az átlagosan húsz százalékkal megnövelheti a borjak születési súlyát, de ez általában nem befolyásolja az ellés lefolyását. A megfelelő fejlettségű, súlyú és rámájú üszőket, a fajtára jellemző tenyészérettségi korban vegyük tenyésztésbe! Csökött, gyenge tápláló-, ásványianyag- és vitaminellátottságú állatok tenyésztésbe vételét kerülni kell.
A húsmarhatenyésztés egyik előnye az egyéb fajokhoz és a tejelő marhához képest, hogy jóval kevesebb az élőmunka igénye. A szokásos gulyaméret 40–100 darab, vagy amennyiben az állatok nehezen megközelíthető, bozótos területen legelnek, ahol kifogó eszközök (szorító és kezelőfolyosó, nyakfogó stb.) nem állnak rendelkezésre, még alkalmas munkaerő esetén is, eszközök hiányában megoldhatatlan feladat az ivarzó állatok kifogása. Arról nem is beszélve, hogy az ivarzások közel egyharmada éjszakára esik. A piacképesség egyik záloga az eladható, keresett fajta mellett, a minél több, azonos korcsoportú eladó borjú. Mindenütt a világon ciklusokba szervezetten zajlik a húsmarha tenyésztése. Az ellési és így a fedeztetési ciklus 2,5–3 hónapig tart. Ez alatt kell termékenyülniük a teheneknek. Ez az oka, hogy fedező bikákra bízzák a termékenyítést. Ahol árutermelés folyik, ott ritka kivétel a mesterséges termékenyítés. Ahol tenyészállat-előállítás folyik, többnyire ott sem haladja meg a mesterséges termékenyítés aránya a 10–15 százalékot.”
A charolais könnyű ellését a viszonylag kevés háromszéki tapasztalat is igazolja: a zaláni székhelyű Sepsi-Charolais Kft.-nél Héjja Dezső társtulajdonos elmondása szerint a vásárolt 90 üszőből az eddigi, 13 jószág borjúzásakor emberi beavatkozásra egyáltalán nem volt szükség – nyilatkozta dr. Domokos Zoltán.
