A gyom olyan növény, amely ismeri a túlélés minden trükkjét, de nem képes egyenes sorokban nőni – állítja egy ismeretlen bölcs, de gyakorlati szempontból a trükk csak addig tűnik csodának, amíg fel nem fedezzük a fortélyt benne.
A gyomok főbb jellemzőinek azonosítása elsődleges követelmény a hatékony, akár vegyszermentes gyomszabályozásért. Tudnunk kell, hogy egy- vagy kétszikű, egy- vagy többéves, magról, illetve gyökérről szaporodik inkább, hogy mennyire káros (allergén, fokozottan konkurrens) vagy hasznos az adott gyom.
Egyszikűek (monocotiledonate) általában a fűfélék, fő jellemzőjük a vékony, hegyes, lándzsaszerű levél és esetenként a „kalász”. Egy részük elágazó gyökérhálózatuk felsarjadása segítségével vegetatív szaporodásra is képes. Ezek pl. a gyökértarackosok, egyik fő képviselőjük a vidékünkön csak perjének nevezett közönséges tarackbúza (Agropyron repens). A gyökérről szaporodó egyszikű növények általában évelők, kiirtásuk, megfékezésük nagy gondot jelent. De nemcsak a perjefűfélék szaporodnak ekképpen, hanem a már említett mezei zsurló is. A zsurlók családja a páfrányokkal rokon (harasztok törzse), tulajdonképpen átmenetet képeznek a vízi és szárazföldi növények között. Ivari szaporodásuk kezdetleges spórával történik, ezért a gyökérről történő, úgynevezett vegetatív szaporodás jelentősége sokkal nagyobb. A zsurló gyökérhálózata mind mélységben, mind vízszintesen terjed, több „emeletet” különböztetünk meg, a föld alatt kúszó rizómahálózat akár egy-másfél méter mélységre is elér, gyökerei 0,5–1 cm vastagok, csomócskák képződnek rajtuk, ezekből fejlődik ki az új növény. A csomócskák között keményítőben gazdag raktározógumók találhatóak, amelyek segítik a növény túlélését.
A magról kelő egyéves vagy évelő egyszikűek általában jól pusztíthatók gyomirtókkal, főleg kétszikű növénykultúrából, de pár éve léteznek szelektív gyomirtók is, az egyszikű búzavetésből kitakarítják az egyszikű gyomokat. A gyökértarackosok kivételével a megfelelő, jól időzített mechanikai gyomirtás (tarlóbuktatás + őszi szántás, kapálások, kultivátorozás) is megfelelő gyomszabályozást eredményez, azaz a gyommag beérése előtt kell elvégezni.
A gyökértarackosok esetében fontos, hogy ne végezzünk semmiféle kapálást, ásást, ezzel csak rontjuk a helyzetet. Ha nincs megfelelő szelektív gyomirtó, akkor totális gyomirtót kell használni, lehetőleg amikor a gyomok 10–15 cm magasak. A zsurló esetében is működik a totális gyomirtó, de többször meg kell ismételni, amikor a zsurló még fiatal, 5–8 cm magas. Habár a veteményeskertben nem ajánlom a hormonális készítmények használatát a lassúbb lebomlás miatt, elkeserítő helyzetben készíthetünk egy agresszívebb „koktélt”: 100 ml totális gyomirtó + 15 ml DMA só +4 l víz.
