Farkas Réka
Nem Romániában élnénk, ha felhőtlen örömmel, aggodalomtól mentesen kezdődne egy új tanév, ha tanár, iskolaigazgató, diák, szülő egyaránt pontosan tudná, mi vár rá a következő hónapokban, ha a végzős osztályok úgy lódulnának neki a kihívásoknak, hogy nemcsak a majdani vizsga, felvételi módját ismernék, de azt is tudnák, mikor és mit kérnek rajtuk számon, ha bizonyosak lehetnének, hogy az, amit kisebb-nagyobb erőfeszítéssel gyermekeink fejébe töltenek, valóban hasznos tudás, az életben is kamatoztatható.
Nemcsak a bizonytalanság, de a meg nem valósult ígéretek is rányomják bélyegüket az új tanév kezdetére. 2011 elején nagy diadallal harangozták be az új tanügyi törvényt, s nem győzték hangsúlyozni, hogy a lényegre, a legfontosabb tartalmi változásokra várni kell, 2012 őszétől esedékesek. Az előrejelzések szerint ekkor léptek volna életbe az átgondolt, új tantervek, csökkentették volna az óraszámot, kiiktattak volna fölösleges tantárgyakat, és ami a magyar gyermekek számára rendkívül fontos, végre egy új, alternatív módszer szerint tanítanák a román nyelvet.
Elérkezett ama várva várt ősz, s lám, a sok ígéretből mintha semmi sem teljesülne. Mindent elföd az előkészítő osztályok miatt kialakult cirkusz, s édeskeveset tudni arról, mi történik a nagyobbakkal. Vélhetően semmi... Minden marad úgy, mint tavaly, a középiskolások, de még a kisebbek órarendje is vetekszik a felnőttek napi nyolcórás munkaidejével, nyoma sincs könnyítésnek, kevesebb órának, és sem első osztályban, sem ötödikben nem találkozunk az alternatív román oktatásnak még csak a kísérletével sem. Talán elkészült, talán elfogadják – ennyi szivárgott ki minisztériumi berkekből, de azt, hogy mikor vezetik be, lesznek-e tankönyvek, és mikor találkoznak az új módszerrel gyermekeink, egyelőre találgatni is fölösleges.
Jóformán semmi nem valósult meg mindabból, amit a lassan régivé avuló, egykor új tanügyi törvény erényeként sorakoztattak fel a politikusok, s mivel közben rendszer- és ideológiaváltás történt a minisztériumban, félő, hogy fiókok mélyén maradnak az elképzelések. Új reformötletek születnek, melyek bevezetését – jók, rosszak – ismét két-három évvel odébbra ígérik, s ismervén a szoclibek magyarellenességét, szinte biztos, hogy törlik (vagy végtelenségig odázzák) a román tanítás reformját.
Amíg nem kerül a minisztériumba egy olyan szakértőcsapat, amely végre elejétől végig átgondolva, a mai kor elvárásaihoz igazítva egységes alaptantervet és rendszert dolgoz ki, amíg a Bukarestben tevékenykedőknek az a legfontosabb, hogy megváltoztassanak mindent, amit elődeik kitaláltak, és a nacionalizmus felülírja a pedagógiai észérveket, addig a tanévkezdés nem öröm, hanem aggodalom forrása, az iskolába járás kín gyereknek, tanárnak.
Egyelőre itt tartunk, s a mélypontot a jelek szerint még nem értük el...
