Az Igazság napján bebizonyította a székely magyar nemzet, hogy szíve egy célért dobog. A kommunista rendszer által ellopott, elkobzott tulajdonunkhoz való és az alapvető emberi jogainkat tipró többségi hatalom fittyet hány az EU-csatlakozáskor vállalt kötelezettségeknek, fogadalmaknak. Ez sajnos, nem meglepő, főleg ha Brüsszel a „nem látok, nem hallok, nem beszélek” magatartásával cinkosságot vállal azzal a Romániával, amely a „restitutio in integrum”, az elkobzott tulajdon teljes visszaszolgáltatására vállalt kötelezettséget.
Csodás volt ez a szeptember elseje, magam is ott voltam. Minden alkalommal részt veszek azokon a rendezvényeken, ahol a sértett, bántott és vesszőfutásra ítélt nemzetem elleni támadásnak kivédésében segíteni tudok. Az igazságot nem szabad elhallgatni! Mégis, a szónokok az egyházi javak helyzetét sérelmezték, a több ezer elrabolt magántulajdon ellen folyó, gyalázatos bírósági, jogi eljárásokról, meghurcoltatásokról egy szó sem esett.
A kommunista rabló hatalom két-három év alatt megfosztotta a székely magyar, de a román, zsidó, örmény, szász, sváb stb. nemzetiségűeket a tulajdonaiktól, és – akárcsak az egyházi tulajdonok – ezek még 22 év után sem kerültek ki az igazságszolgáltatás jogsértő, törvénysértő labirintusából. Ez nem kapott nyomatékos hangsúlyt az igazság napján, pedig ez is hozzátartozik a napjainkban is folyó törvény- és jogtiprásokhoz, és az elkobzott, elrabolt magyar magántulajdon ma is folyó kisajátításához, visszaállamosításához.
Vagy talán a fő bűnösök mi lennénk, akik mostanáig hallgattunk és tűrtük a többéves gyalázatos eljárásokat? A hatalomban lévők között kerékkötők, akadálygördítők és bűnelkövetők is vannak, akiknek – a magyarság elkobzott tulajdonából – vagyona közben szépen gyarapodott. Meg kell nevezni őket! Vagy névtelenek, láthatatlanok? Nem! Számonkérés és elszámoltatás nélkül nem lehetséges – az új kis pártok születésével sem – az igazi nemzeti összefogás!
Bűnösök azok, akik elhallgatták a jelenlegi etikátlan és törvénysértő helyzetet, sőt, előkészítői, támogatói voltak. S amíg a jogtalanul kiraboltak végtelenített labirintusba kergetett peres eljárásai zajlottak-zajlanak, addig ezek közül sokan dagadtra tömték zsebeiket a haszonból. Ezalatt a másik oldalon a kiszolgáltatottak a törvény erejében és a jogállamban bízva és reménykedve a gazdasági, politikai terrorizmus által szegénységbe és nincstelenségbe jutottak.
Emlékezzünk vissza azokra a boldogító napokra, hírekre, amikor a hatalom büszkén közölte a magyarság számára kedvező visszaszolgáltató törvények megjelenését – ilyen például az 1991/18-as földtörvény, az 1995/112-es ingatlantörvény vagy ezek módosítása, a 2001/10-es, a 2005/247-es törvény, és még sorolhatnám. Így került a törvények alapján megalakuló bizottságok birtokába az elkobzott, visszaigényelt és vissza nem igényelt tulajdonok adathalmaza – a kínálkozó erkölcstelen, tisztességtelen lehetőségre pedig megjelentek a vagyonvadászok. Ők nem a vadonból szereztek trófeákat, hanem a magyarság vagyonából. A vadászatból mindig kijár az oroszlán része. Ez az is lehetne, amire nem adtak be visszaigénylési kérelmet (messze, Ausztráliában, Amerikában, Kanadában stb. élő tulajdonosok, leszármazottak). De miért kellett világos ügyekben is csúsztatni, hamis nyilatkozatokat tenni, és húzni 22 évet? Sőt, még ma is pengeélen táncol sok visszaszolgáltatás és kártérítés.
Mikor és kik, és milyen pénzből vizsgálják ki a visszaéléseket, ha 22 év után sem jutottunk el az igazságtételig? Mikor tudjuk tisztességgel megünnepelni az igazság napját?
Kinek a kezébe és tulajdonába vándoroltak az egyházi és magántulajdonok, ingatlanok, amelyek Sepsiszentgyörgy, Brassó, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Arad, Temesvár stb. központjában vagy területén állnak? Nem elég, hogy nem történt meg a visszaszolgáltatás, hanem még meg is gyalázták, meghurcolták a tulajdonosokat, örökösöket – majd, többéves pereskedés után, szántóföldek helyett legelőt adtak, mondván: „nesze, te marha, ha föld kellett neked, akkor legelj rajta”. Ahelyett, hogy élni hagyták volna az embereket, hogy jogos tulajdonukra alapozva minél hamarabb gazdasági helyzetbe hozzák a magyarságot, a hatalmukkal visszaélve és a mindenkori hatalommal összejátszva az államhatalmat is felhasználták a magántulajdon levadászásához, anyagi és erkölcsi károkat okozva a székely magyarságnak. Lassan nemcsak a volt tulajdonosok, hanem még az örökösök is elhaláloznak. Feltételezni sem merem, hogy netán ez volt a cél? Igen – a visszaállamosítások a bűnösök 22 évi hallgatása után lassan, lopakodva megkezdődtek! Ezért újra összefogásra van szükségünk. Leplezzük le az árulókat, nevezzük néven a bűnösöket, nemzet és párthovatartozástól függetlenül! 2012. szeptember 29-én, a kereszténység egyik fő védőszentje, Szent Mihály napján tartsuk meg a számonkérés napját Sepsiszentgyörgyön!
SZOTYORI NAGY ÁRON
