Egyrészt, mert biztosítja azt a keretet, amelyek között bármely, a magyarság képviseletét zászlajára tűző politikai szervezet cselekedhet – különösen fontos ez Szlo­vákiában, ahol a Most–Híd szlovák–magyar vegyes pártként tevékenykedik. Az Alap­dokumentumban ugyanis egyebek mellett leszögezik: a szlovákiai magyarság a magyar nemzet része, ugyanakkor hangsúlyozzák a nyelvi egyenlőséget és a regionális önkormányzatiság megteremtésének szükségességét.
Fontos továbbá az esemény azért is, mert azt sugározza a pozsonyi kormány felé, hogy a magyarok képesek az összefogásra, képesek egységesen fellépni alapvető érdekeik védelmében. Kell az ilyen erőt árasztó jelzés egy olyan országban, ahol például ma sem fogadták el a kettős állampolgárság intézményét, és gyakorlatilag üldözik azokat, akik a honosítási eljárás révén akarják kinyilvánítani a magyar nemzethez való tartozásukat. A civil kezdeményezésre létrejött egyezség – a Szlovákiai Magyarok Kerek­asztala nevű szervezet javasolta az együttműködést – azt is tükrözi: alulról induló mozgalmak eredményesen befolyásolhatják a vezető politikusokat, akiknek nemzeti ügyekben felül kell emelkedniük a pártérdekeken, személyi ellentéteken.
Örömünkbe azonban üröm vegyül, ha a felvidéki figyelemre méltó történések után azt vesszük számba, mi is a helyzet a mi házunk tájékán. A három évvel ezelőtt útjára indított Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum kimúlófélben, hiába sürgette több alkalommal is annak összehívását Tőkés László és az Erdélyi Magyar Néppárt, az RMDSZ egyelőre mereven elzárkózik mindenféle együttgondolkodástól.
Pedig a decemberi parlamenti választások előtt reményt keltő lenne egy olyan dokumentum kidolgozása, amely legjelentősebb céljainkat rögzíti, és amelyet az egymással is versengő magyar pártok mindegyike magáénak vall. Elkerülhető lenne ily módon, hogy nemzeti ügyeink kampánytémává silányuljanak – de a román hatalom számára is üzennénk, kedveljük bár egyik vagy másik alakulatot, a közösségünk egészét érintő ügyekben nem alkuszunk.