Premiernek számított pénteken, hogy élőben közvetítették a pályázók borítékainak felbontását, az eredményhirdetést, egyszerre tudhatta meg ország-világ, hogy a politikai babérokra törő, igen kétes múltú és jelenű tévétulajdonos, egykori újságíró Dan Diaco­nescu nyerte meg a csődbe ment Olt­chim részvényeinek 54 százalékát. Magánszemélyként tette meg ajánlatát, 203,1 millió lejt kínált a vállalatért, nagyságrendekkel többet, mint vetélytársai. Rögtön elindult a találgatás, hogy valójában nincs is ennyi pénze, látható vagyona ennek töredéke, s tetemes összegekkel tartozik az államnak. Voltak, akik úgy vélték, politikai népszerűségét növelendő állt be a táncba, tulajdonképpen műsoridőt vásárolt magának, a visszalépés esetében elveszített garanciapénz (sokak szerint nagyon keveset kértek a vállalat értékéhez viszonyítva) töredéke annak, amit ennyi reklámért fizetnie kellett volna. Mások szerint egy nagy orosz befektető állhat a háta mögött, a Gazpromot emlegetik gyakorta, amely ilyen formában akarna a román hatóságok orrára koppintani.
A valóság egyelőre nem tudható, s a hét elején folytatódott a hercehurca, Dan Diaconescu populista nyilatkozatokkal fűszerezte bevonulását a minisztériumba, „a befektető a román nép” – mondotta, s nem véletlenül, ugyanis már megkezdte a gyűjtést televízióján keresztül  „Adakozzon egy eurót az Oltchimért” – hirdeti, ezzel fejeli meg a kommunista ideológiát idéző néptulajdon emlegetését. Újabb egyértelmű reklámfogás, hiszen ha minden román állampolgár adakozna egy eurót, akkor is legfennebb 19 millió gyűlne össze, a Diaconescu által ajánlott vételár pedig kb. 45 millió eurót tesz ki. Folytatta az ingyencirkuszt a minisztériumból kifelé jövet is, természetesen nem írta alá a szerződést, kiegészítésekre van szükség, mondotta, amit elé tettek, az szerződésparódia, gúnyt akarnak űzni belőle – panaszkodott, majd siránkozni kezdett, hogy a kormány tagjai börtönnel fenyegetik, s magyarázta: be kellett állnia a táncba, mert ha nem teszi, pár millió euróért kótyavetyélték volna el a nagyvállalatot. Esküdözött, hogy ha övé lesz a vállalat, csak a román népnek adja el majd, becsmérelte kevesebbet ajánló vetélytársait, azt ecsetelgette, hogyan szipolyozták volna ki a végsőkig a vállalatot, tették volna utcára az 5000 alkalmazott legalább felét, s fényezte önmagát, no meg terveit.
Semmi sem tisztázódott tehát, s a botrány egyre dagad. Egy biztos, az Oltchimnek 700 millió eurós adóssága van az állam felé, és egymilliárd lejes veszteséget halmozott fel az elmúlt öt év során. Dan Diaconescu kétmilliárd eurós befektetést is ígért, így lendítené fel a vegyipari kombinátot, nem tudni azonban, hogy ezt a pénzt honnan kívánja előteremteni. A kormány a napokban hitelezte meg a vállalatot 40 millió euróval, hogy tudják kiadni az alkalmazottak elmaradt fizetését, ám ezt a pénzt fél éven belül vissza kell kapniuk.
Tény, ha megbukik a pénteki licit, és D. D. nem fizet, az kínos lesz a kabinetnek is, kivált a gazdasági miniszternek. Újabb százalékokat veszíthet Victor Pon­ta, a Szociáldemokrata Párt, a Szociál-Liberális Szövetség. Egyre kínosabban magyarázkodnak, kapkodnak a hatalom birtokosai, folyik a politikai adok-kapok, az olcsó vádaskodás, az ellenzékre mutogatás, menteni próbálják, ami még menthető. Nem tudni, hogyan ér véget a történet, Dan Diaconescu tulajdonos lesz-e, pártja nyer vagy veszít az akción. Az azonban egyre bizonyosabb: politikai ellenfeleinek hatalmas gólt lőtt, ebből a játékból nem tudnak jól kikerülni.
Folynak az ócska politikai játszmák, a cél szentesíti az eszközt, és az sem számít, hogy ötezer alkalmazott bőrére megy a játék, hogy adólejeink fedezik a csődös eljárás kiadásait. Az árat mi fizetjük, mindannyian, és még részvényesekké sem válunk.