Fiatal végzősökkel találkoznak a napokban háromszéki munkaadók, őszelő idején többnyire számukra szervez börzét országszerte a munkaügyi hivatal, több-kevesebb sikerrel.
Az új élet küszöbén mostanság többnyire reménytelennek, mintsem eredménnyel kecsegtetőnek hat egy-egy ilyen rendezvény, amennyiben azt tartjuk szem előtt, hogy a fiatalok sikeres pályakezdését jobbára a kisebb-nagyobb, még működő családi vállalkozások biztosíthatják. Hanyatló gazdaságra ugyanis lehetetlen építeni, aki vállalkozna, tízszer is átgondolja, hogy egyáltalán belevágjon-e, de a sok ismeretlenes adórendszer, az állam közömbössége sem ösztönzi a munkahelyteremtést, így nem csoda, hogy egyre szűkül nem csupán a fiatalok, hanem más álláskeresők elhelyezkedési lehetősége, s a várt fellendülést biztosító újabb beruházások híján kínálat sincs igazán a munkaerőpiacon. Ilyen körülmények közt pedig lehetetlen az indulás, tapasztalatszerzés, szakmai fejlődés, holott sok munkaadó elismeri: csak hasonlók birtokában lévő fiatalt alkalmazna.
Elgondolkodtató az is, hogy ma már senki sem hitelezi meg a dolgozni akaró ifjút azzal a minimális bizalommal, amely mindannyiunkat megillet különböző helyzetekben, s amivel a hajdani mesteremberek inasaikat is megelőlegezték, gyakran nem hiábavalóan – ők így gondoskodtak munkájuk, tudásuk, mesterségük folytonosságáról s az abban rejlő lehetőségről: a következő nemzedékek megélhetéséről.
Sok szembecsapott ajtó, visszadobott jelentkezési dosszié, magyarázkodás és elutasítás miatt jómagam álláskereső fiatalként egy idő után nyíltan rákérdeztem: van-e már jelölt a meghirdetett munkahelyre? S általában volt is, így tarsolyomban egy főiskolai oklevéllel hol ezért, hol pedig a hazai közigazgatási rendszer által követelt, többéves tapasztalat hiányában nem foglalhattam el egyetlen állami közintézmény által meghirdetett helyet sem.
Üdvözlendő lenne, ha a munkaerő-piaci elhelyezkedés lehetőségének biztosítása érdekében szervezett börzék elérnék céljukat, ha a kereslet és kínálat találkozása ténylegesen megvalósulna, ha az ifjú álláskeresők reális esélyt kaphatnának arra, hogy bebizonyítsák – diplomákon, okleveleken túl –, valójában mire képesek. Így talán a munkahelykeresés nem reménytelen, hanem átmeneti állapot lehetne az érintettek életében. S mivel az ország jelenlegi gazdasági helyzete nem sok jót ígér, a kilátástalan, esélytelen hazai munkapiac miatt a külhoni lehetőségek ismeretlenjébe lépő, távozni kényszerülő fiatalok aránya várhatóan évről évre nő majd.
Székelyföld a jövőjét jelentő ifjak ereje nélkül maradhat, holott a szülőföldünkön való megmaradásunkhoz és boldogulásunkhoz éppen rájuk van elengedhetetlenül szükségünk...
