Harmadszor kaptak meghívást a mikóújfalusiak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mikóházára – mondta Nyáguly Vilmos polgármester, aki nagyon ragaszkodik Újfalu testvértelepülési kapcsolataihoz. A III. Hegyközi Termékfesztiválra és a testvértelepülési kapcsolatok ápolására szólt a meghívó.
Különös szerencséjük volt, mert megismerkedhettek a legtávolabbi településről – a nyugat-szibériai, baskíriai Miskinóról érkezett távoli „testvéreinkkel”, akik a mari nemzetség tagjainak mondják magukat, s úgy tartják, hogy rokonok a hanti-mansikkal meg a magyarok őseivel. A település 1600 km távolságra van Moszkvától, s barátaink, akik Mikóháza testvértelepülését képviselték, három napig utaztak Magyarországig.
– Az már a kezdetkor megtörtént, hogy az egyik mari fiatal engem kiválasztott barátjának – részletezte Nyáguly Vilmos. – Megismerkedtünk olyan lengyel barátokkal is, akik szintén ilyen kapcsolatok révén jöttek Mikóházára Opole Lubelskie településről. Svedlérről és Bodrogmezőről szlovákiai svábok és magyarok is keveredtek társaságunkba, akikkel nyelvismeret hiányában is jól megértettük egymást. Emlékezetes marad, amikor e csoportok színpadra léptek. A baskíriaiak káprázatosan szép és színes nemzeti viseletben jelentkeztek, egyetlen harmonika kíséretével táncrészletet mutattak be gazdag folklórkincsükből. S mert nekünk egy sátoros ünnep népszokását kellett bemutatnunk, a kiveszőfélben lévő húsvéti regrutás locsolkodással léptünk fel. Kivesző, mert megszűnt a katonaság, de mint hagyományt éltetni akarjuk. Mi is bemutattuk székely népi viseletünket, így amolyan népi „divatbemutató” sikeredett.
A mikóújfalusiak meglátogatták a kőkapui Károlyi-kastélyt, ahol gyakran megfordult Horthy Miklós kormányzó is, s mindezek csúcsát a hollóházi porcelánmúzeum jelentette. A látogatás alkalmával kis faházikókat kapott minden résztvevő, amelyeknek belsejét úgy kellett berendezni és feldíszíteni, hogy minél hűebben tükrözze azt a tájat, ahonnan a testvércsapat érkezett. Szőttesekkel, népi kézművestárgyakkal, fényképekkel igyekeztek ezt bizonyítani az újfalusi házban. Nem versenyszerűen, de mindenki főzött valamilyen jellegzetes ételféleséget. A mikóújfalusiak gombás őzpörköltet készítettek, mely sikernek örvendett, akárcsak a fahéjas sárgaszilva-kompót, amiről a vendégcsapatok nem is hallottak.
– Volt kirakodó vásár is. Mi füstölt véres hurkát is vittünk, juhsajtot és ordát is hűtőtáskában, amit Gyurka Szilárd újfalusi juhász készített kimondottan erre a célra – mondta Nyáguly. – A miskinóiak is remekeltek: borjúnyelvből és -májból készített ételkülönlegességeiket valamiféle galuskaszerű sült gombócokkal kínálták, amelyeket ezüstös bogyók díszítettek.
Egymás megismerését szolgálják ezek a testvértelepülési kapcsolatok, s mondanunk sem kell, hogy a három helyi fúvósmuzsikussal „felszerelt” újfalusiakat jövőre meghívták Lengyelországba, Opole Lubelskie-be.
– Hiszem, hogy e kapcsolatok révén olyan „táptalajt” teremtünk gyermekeink s unokáink számára, ami a közös Európa járható útjának fog bizonyulni – zárta mondandóját Mikóújfalu polgármestere.
A mikóújfalusiak dédelgetik azt a gondolatot, hogy 2013-ban, amikor Újfalu római katolikus temploma építésének 200. évfordulóját fogják ünnepelni, vendégként és barátként fogadják majd az Oltfejben testvértelepüléseiket és azok testvértelepüléseinek küldöttségeit is, hadd ízleljék meg a székelymagyar vendégszeretetet, s tudják meg, hogy ennek otthona a nagyvilágban Erdély, Székelyföld, Háromszék.
