Mága Zoltán hegedűművész ismét Háromszék vendége. Jótékonysági koncertjei – talán kissé jelképesen – a jövőt és a múltat tisztelik meg. Sepsiszentgyörgyi fellépése öt fiatal idegennyelv-tanulását és vizsgázását segíti, uzoni koncertje pedig az aradi vértanúk előtt tiszteleg. E két esemény kapcsán mondta el gondolatait lapunknak művészetről, jótékonyságról, magyarságról.
– Ismét Sepsiszentgyörgyön koncertezik, ami azt jelzi, szeret ide jönni, miközben a világ leghíresebb, legmódosabb emberei igénylik a művészetét. Mi ennek az oka?
– Nagyon szeretem Erdélyországot. Mindig örömmel térek vissza, és amint Magyarország közigazgatási határára lépek, már azon gondolkodom, mikor jöhetek vissza. Legutóbb április végén tartottam nagyszabású erdélyi koncertkörutat. Elsőként Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen léptem fel a zsúfolásig megtelt kultúrpalotákban, de Kolozsvárott, Nagyváradon, Brassóban és Sepsiszentgyörgyön is tartottam nagy sikerű koncerteket. A különleges feldolgozású magyar népdalok, operettslágerek, klasszikus zenék szívből jövő tolmácsolását szűnni nem akaró vastapssal hálálta meg a közönségem, és ez nekem is könnyeket csalt a szemembe. A székely emberek szeretete nagyon fontos számomra. Nagyon tisztelem az Erdélyben élő magyarokat, mert ők azok, akik őrzik, ápolják a magyar nyelvet és kultúrát, és éltetik az igazi, történelmi Magyarországot. Ők az igazi magyarok, a testvéreink. Erdélyt és Magyarországot csak egy térképre rajzolt vonal, egy jogi megfogalmazás választja el egymástól, ugyanis a szeretetben, az érzelmekben és az együvé tartozásban nincsenek falak, korlátok és határok. Ezért örülök annak, hogy egyre több ember veszi fel újra a magyar állampolgárságot, így az emberek jelzik kötődésüket, szeretetüket anyaországuk felé, és újra egyesülni akarnak, ha másként nem, hát lélekben Magyarországgal.
– Mit jelent önnek a jótékonykodás? Egyáltalán hogyan egyeztethető össze, hogyan működik együtt a „szórakoztatóipar”, amelynek manapság minden művész – akarva-akaratlan – szereplője, és a karitatív munka?
– A Hegedűvarázs koncertsorozatot a magyar zenei kultúra népszerűsítéséért indítottam útjára. A 100 templomi koncertsorozathoz hasonló összefogással most világhírű magyar zeneszerzőink műveit szeretném megismertetni és megszerettetni a legfiatalabb generációval, és tovább népszerűsíteni határainkon belül és kívül, az egész Kárpát-medencében. Ezzel is ápolom, őrzöm a magyar kultúrát, nemzeti kincsünket, örökségünket, és a gálaesteken megfogalmazott, sok ezer embernek tolmácsolt üzeneteimmel utat és irányt mutathatok azoknak, akik elesettnek, gyámoltalannak érzik magukat, felhívhatom a figyelmet a felebaráti szeretet fontosságára, amely hegyeket képes megmozgatni. Ezért tartom fontosnak a jótékonykodást, a fiatal tehetségek, az önhibájukon kívül bajba került emberek megsegítését. Meggyőződésem, hogy tehetséggel és szorgalommal mindenki ki tud törni reménytelennek tűnő helyzetéből, és megfelelő eséllyel tud indulni az életbe. Karitatív tevékenységeimmel, személyes példámmal is erre kívánom felhívni a figyelmet, segíteni mindezek megvalósulását.
– Milyen tervek foglalkoztatják?
– A tavasszal tartott sepsiszentgyörgyi koncertemen egy székely fafaragó művésztől 13 kopjafát kaptam ajándékba, amelyekre az aradi vértanúk neve volt felírva. Rádöbbentem: az igaz magyar emberek annyira szerették hazájukat, hogy harcoltak, vérüket ontották, és hősi halált haltak, vállalták a mártíromságot is az anyaföldért, ezért nekem is kötelességem őrizni és ápolni a magyar hagyományokat, a kultúrát és a történelmet. Ezért jövök nagy örömmel újra Székelyföldre, és hozom el a Hegedűvarázst, a székely himnusz hangjait, és minden bizonnyal el fogom majd játszani közönségemnek azt a gyönyörű népdalt is, amelyet XVI. Benedek pápának is eljátszhattam, és amely jelzi százállomásos misszióm célját: „Elindultam szép hazámból.” Sepsiszentgyörgyi koncertem után, október 6-án Uzonban az aradi vértanúk emléke előtt tisztelegve fogok játszani egy jótékonysági koncerten.
.jpg)
