„Régóta dolgozunk az olasz fagylaltmúzeum megteremtésén, hiszen a gelato az egyik legismertebb és legkiválóbb minőségű itáliai terméknek számít. A fagylaltipar a második világháború utáni olasz gazdasági talpra állásban is szerepet játszott, és a mai válságban is sikeres ágazatnak bizonyul” – hangoztatta Romano Verardi, a fagylaltmúzeumot szponzoráló Carpigiani Alapítvány elnöke.
Fagylaltot már az ókori Rómában is ettek, tömegtermékké a 19–20. század fordulóján vált, amikor arisztokrata cukrászkészítményből akárhol fo­gyaszt­ható, globális édesség lett. Eb­ben a hordozható tölcsér segített, amely­nek elkészítését a múzeum az Egyesült Államokba kivándorolt olasz fagylaltos mesternek, Italo Marchi­ni­nek tulajdonítja, aki 1903-ban szabadalommal kötötte nevéhez a töl­csért. A múzeumban említést találni a szír származású Ernst Hamwiról is, aki az 1904-es Saint Louis-i vásáron már tölcsérben árulta saját készítésű fagylaltját. Anzola Emi­lia múzeuma húsz fagylaltgépet mutat be, közöttük a 19. században kézzel hajtott keverőktől a bolognai Otello Cattab­riga 1927-ben működésbe helyezett motoros fagylaltgépéig, de láthatók a legmodernebb technológiával üzemeltetett gépek is.
Az állandó fagylaltkiállítás fényképekkel, a fagylaltról szó­ló könyv­tárral és irodalmi idézetekkel is a gelato jelentőségét hirdeti – többek között Tolsztoj és Proust is méltatta az olasz fagylaltot – írta a La Stampa napilap. A negy­venes évektől fagylaltgépet gyártó Carpigiani saját üzeme területén nyitotta meg a fagylaltmúzeumot. Emellett működik a Carpigiani Uni­ver­sity fagylaltkészítési egyetem is.
Az olaszok tavaly fejenként hatvanhét eurót költöttek fagylaltra, egy százalékkal többet, mint 2010-ben – közölte a Confartigianato kézműipari szövetség. Olaszországban közel harmincnyolcezer kézműves fagylaltozó üzemel, kilencvenezer embernek adva munkát. Tavaly a fagyizók száma 2,3 százalékkal emelkedett. Az idei nyá­ron az olasz fagylaltozók összesen hatszáz különböző ízben kínálták a fagylaltot.