A Dnyeszter és a Déli-Bug folyó között fekvő – 1941 késő nyara és 1944 nyara között román  közigazgatás alatt álló –, Odessza központú Transznisztria 13 megyéből és 64 rajonból állt. A megyék, valamint a 14. közigazgatási egységnek számító Odessza város sem jogi személyiséggel, sem önálló költségvetéssel nem rendelkezett. Csupán irányítási és ellenőrzési körzetekként működtek a – járásoknak megfelelő – rajonok, valamint városi, elővárosi és falusi községek felett. A megyék 3–8 rajonra tagolódtak. Odessza és Tiraspol város municípiumi státuszt kapott. 1944–45 után a Besszarábia, Észak-Bukovina, Herca-vidék, Kvadriláter és a Kígyók szigete nélküli Romániának 58 megyéje volt.

Tartományok és rajonok
1950-ben a megyék és a járások helyett 28 tartomány (regiune) és ezeken belül rajonok alakultak. Maros és Gyergyó a Gyulafehérvárig kinyúló Maros tartományhoz, Csík, Udvarhely és Háromszék pedig az immár Sztálinváros (korábban Brassó) székhelyű Sztálin tartományhoz került. 1952-ben a tartományok száma 18-ra csökkent, és ugyanazon év szeptember 21-én – szovjet nyomásra – megalakult a Magyar Autonóm Tartomány a következő rajonokkal: Maros, Erdőszentgyörgy, Régen, Maroshévíz, Gyergyó, Csík, Udvarhely, Sepsi és Kézdi, Marosvásárhely székhellyel (1952–1960). Ez a tartomány a történelmi Székely­földön jött létre, hozzácsatolva Régen és Ma­roshévíz rajont. Ha az 1876-os vármegyei ren­dezés nyomán megrajzolt vármegyehatárokból indulunk ki (amelyeknek területe lényegében a következő négy megye esetében 1950-ig nem változott), az a következtetés vonható le, hogy a szóban forgó tartomány az egykori Háromszék, Csík, Udvarhely és Ma­ros-Torda vármegye területével csaknem teljesen megegyezik. A jelentősebb eltérés éppen háromszéki vonatkozású, ahol a déli tartományhatár nem a régi megyehatárt, hanem a második bécsi döntés vonalát követte, és így Bodza-vidék Sztálin tartományban maradt. 1956-ban két tartományt, Aradot és Bârladot szüntették meg. 1960-ban több tartomány nevét megváltoztatták, Nagybánya tartományból Máramaros, Nagyváradból Körös-vidék, Temesvárból Bánát, Craiovából Olténia, Pi­teşti-ből Argeş, Ploieşti-ből Prahova, Konstan­cából Dodrudzsa és Sztálin tartományból Brassó tartomány lett. A város, Brassó is visszakapta régi nevét. A moldvai tarto­má­nyok (Suceava, Iaşi, Bákó és Galac), továbbá Kolozs, Hunyad és Bukarest tartomány neve nem változott. A rajonok számát csökkentették, főleg abból a meggondolásból, hogy rajoni központ csak város lehet. Azokat a rajonokat, amelyeknek község volt a székhelyük,  megszüntették (köztük Erdőszentgyörgy rajont is). A megoldás az is lehetett volna, hogy az illető községeket várossá nyilvánítják. De akkor másképpen történt. A Magyar Autonóm Tartománytól két rajont, Sepsit és Kézdit az akkortól Brassó nevet viselő tartományhoz csatoltak. Brassó tartomány Dicsőszentmár­ton és Kolozs tartomány Ludas rajonja pedig – az új neve szerint – a Maros Magyar Autonóm Tartományhoz került (1960–1968).

Új(ra) megyék
1968-ban megszűntek a tartományok és a rajonok, új megyék alakultak. Ezek száma jóval elmaradt az 1950 előtti 58-tól, az eredeti tervezetben 35 szerepelt, de számukat végül 39-re emelték. Ha jól emlékszem, Kovászna, Szilágy és Mehedinţi volt az utolsó befutó. Segesvár és környéke, illetve Orşova és környéke az utolsó métereken került Maros, illetve Mehedinţi megyéhez. Közigazgatási-területi egységeknek a megyéket, municípiumokat, városokat és községeket nyilvánították. 1981-ben Ilfov megyét szétszedték, délnyugati részén Giurgiu megye jött létre, északnyugati részét Dâmboviţa megyéhez csatolták, északkeleti része Ialomiţa, délkeleti része az új Călăraşi megyéhez került. Giurgiu megye megalakítása lényegében az 1950 előtti Vlaşca megye újraélesztése volt. A minden előzmény nélküli Călăraşi megye életrehívásához Ialomiţa megye déli felét is lehasították. Az Ilfovból még megmaradt, főváros körüli községeket Bukarest municípiumnak rendelték alá Ilfov Mezőgazdasági Körzet néven. Az 1997-ben megszüntetett Ilfov Mezőgaz­dasági Körzet területén újjáalakult Ilfov megyét kivonták Bukarest „gyámsága” alól. A megyék száma így 41-re emelkedett. 1998-ban Romániát közigazgatási funkcióval nem rendelkező nyolc fejlesztési régióra osztották. A központi fejlesztési régióhoz Fehér, Szeben, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megye tartozik.
2001-ben látott napvilágot az a javaslat, hogy az országot jogi személyiséggel rendelkező és közigazgatási feladatokat ellátó régiókra (tartományokra) kellene felosztani. En­nek érdekében vannak, akik a jelenlegi fejlesztési régiókból indulnának ki, mások az 1960–1968 közötti tartományokat tekintenék támpontnak. Mindkét elképzelés magában hor­dozza a jelenlegi megyék megszüntetésének gondolatát. Egy változat szerint nyolc óriásme­gyébe olvasztanák be a jelenlegi 41 megyét. Mások megtartanák a jelenlegi 41 megyét, és létrehoznák az azok fölötti struktúraként működő régiókat. Az RMDSZ 15–16 régió­ban gondolkodik, ezek közül egyik Maros, Hargita és Kovászna megyét foglalná magában.
Vajon mit hoz magával az idő vagy inkább az érdekek ütközése és érvényesítése?

(vége)