Miután az Oltchim elbaltázott privatizációja ürügyén heteken át Dan Diaconescu, „a nép barátja” folyt ki a csapból is, néhány napja a juhászból politikussá vedlett Gigi Becali a legfőbb téma. És nem is akármilyen kontextusban: tegnap ugyanis immár hivatalossá vált, hogy a Steaua focicsapat műveletlen, idegengyűlölő tulajdonosa a Nemzeti Liberális Párt listáin indul majd a parlamenti választásokon. Nesze neked, liberális párt, csokornyakkendő, elegancia, értelmiségiek gyülekezete…
Persze nincs, miért csodálkoznunk: a polarizálódás irányába mutató bukaresti politikai életben kis túlzással azt is mondhatnánk, mindenki mindenkivel szövetkezik, koalíciót köt, legalább egyszer pártot vált, széket cserél – csak hogy funkció nélkül ne maradjon. Crin Antonescuék most éppen Gigivel cseresznyéznek egy tálból, a korrupciós botránya miatt a Demokrata Liberális Pártban háttérbe szorított Monica Iacob Ridzi volt ifjúsági és sportminiszter sem marad a pálya szélén: a Dan Diaconescu-féle alakulat listáin száll versenybe újabb mandátumért. Victor Ciorbea volt parasztpárti kormányfő ugyancsak a szociál-liberálisokkal paktál – s ki tudja, a december 9-i voksolásig hány ehhez hasonló esettel találkozunk. A nagy választási csata előtt összevonják erőiket a román szervezetek, érdekeik alapján szövetkeznek, a cél szentesíti az eszközt gondolat alapján a legelvtelenebb lépésektől sem riadnak vissza, csak hogy növeljék potenciális szavazóik számát.
Mindeközben a magyar pártok még csak keresik az együttműködés módozatait. Bő másfél hónap van hátra a választásokig, de még mindig nem tudni, végül is hány magyar szervezet méretkezik meg, sikerül-e megállapodnia a két kisebb pártnak. Az immár bizonyos, hogy hárompárti összefogás nem lesz – az RMDSZ-en belüli megújulás nélkül ennek talán értelme sem lett volna –, az MPP-n belüli tisztújítás után viszont a polgáriakra és a néppártra óriási felelősség hárul: közös értékrendjükre alapozva az együttműködés olyan módozatát kellene ugyanis megtalálniuk, amely egyrészt az elért eredmények révén is megerősíti a jobboldal létjogosultságát, másrészt utat mutat egy majdani plurális egység megteremtése felé.
Ha ezt a lehetőséget elmulasztják, alighanem akaratlanul is az RMDSZ malmára hajtják a vizet, és az egypártrendszer irányába való visszarendeződést segítik elő.