Erdély földjén már ezer esztendővel ezelőtt szólottak István király Intelmei, hogy „tiszteld az idegeneket”, azaz tiszteld a Mást! A Tordai Országgyűlésen a világon elsőként emeltetett törvényre a Lelkiismeret Szabadsága! 1568-ban!
A román és a német „lelkiismeret” is szabadságjogot nyert, illetve létező szabadságuk ilyetén módon is megerősíttetett a magyarral együtt. A nyitott közösségekben, a városokban – nyilván, ahol egymás mellett éltek népeink – megtanulták egymás nyelvét. Ez természetes volt. Így lehettek három- vagy kétnyelvű városaink, mígnem döngetve érkezett a barbárság egynyelvűvé olvasztó otromba szellemisége.
Van egy arcunk, mely a szülőföldünkön, a szülőhazánkban idegennek nyilváníttatik. Még a nevem, hogy székely magyar vagyok, az is. A hazám, szülőhazám, szülőföldem neve, hogy SZÉKELYFÖLD, nem létezőnek tekintetik. De mert létezik, és tudják embertelen hatalmi erők, hogy igenis, van Székelyföld, ezért szálka a szemükben. Miért van? Hogy mer lenni? Ne legyen!
Van egy nyelv, mely számomra szent, mert őseimtől kaptam, édesanyámtól kaptam, az anyatejjel szívtam magamba, és mely nyelv számomra gyönyörű, mint édesanyám, törvényen kívül iktattatik. Nem hivatalos! Hivatalosan „nem szabad használni”-vá degradáltatott. Még egy bírósági tárgyaláson is, ha netán meg kell magamat védenem, csak tolmácshoz van jogom. Mint egy venezuelainak, ha itt hasonló helyzetbe kerül. Nekem nála semmivel több emberi-nyelvi jogom nincs. Itt, az 1100 éves szülőhazámban. Mely az én szülőhazám, és nem az övé! De ugyanitt embertársaim élnek, hozzám viszonyítva messze kisebbségben, és az ő nyelvük a hivatalos az én számomra is. És ők ezt természetesnek tartják. Mert – úgy mondják – ez a föld az övék, ez a haza az ő hazájuk, és nem az enyém. Ebben a hazában ők a „hivatalosak”.
Itt, ezen a földön megkülönböztetett állapotok uralkodnak más szempont(ok)ból is. Itt a legalacsonyabb országos viszonylatban az átlagfizetés. Mert nekem csak ennyi jár, engem – a degradáltat – csak ennyi illet meg! S mert hivatalosan nincs faji megkülönböztetés, minderről statisztika sincs nemzetiségre szabva. Csak statisztikától függetlenített megkülönböztetés van.
Emberellenes, antihumánus politika folyik itt, ebben az országban, itt, ezen a földön. Vagy használjam ezt a szót: nemzetellenes politika. Nem mondhatjuk, hogy Európában mindenütt rend és tisztesség honol. Hogy az Ember mindenütt az egyes számú tényező. De mondhatom, hogy sok országban és sok térségben megoldották. Belgiumban a százezernyi német nyelve hivatalos, és saját területén saját kormánya van. Baszkföldön a negyven százalék nyelve hivatalos, és saját regionális kormányuk van. Nem beszélve Katalóniáról, Dél-Tirolról és Finnországról, ahol a hat százalék svéd az egész országban „hivatalos”. Mert ott a függetlenné vált ország a más ajkú ember megbecsülését tette politikája alapelvévé. És folytathatnánk hosszan a sort.
A humánum nem veszett ki egész Európából. Épp csak álszentség veszi körül. A létező legfőbb, legegyetemesebb érték, az Ember Értéke nem emeltetik törvényerőre, az emberséget csak ajánlják a 2011-es és egyéb „ajánlások”. Ajánlja az álszent Európa. És valójában csak ott vannak érvényben levő jogaik az ún. „kisebbségeknek”, néhány esettől eltekintve (lásd a finn példát), ahol azt robbantgatásokkal, használjuk ezt a szót is: TERRORIZMUSSAL, ártatlan embertársak gyilkolásával harcolták ki!
Joggal tevődhet fel bennünk is a kérdés, és tegyük is fel: vajon az óhajtott emberit, az óhajtott emberséget nekünk is embertelen eszközökkel kellene kiharcolnunk?
Teljes énem tiltakozik ellene! Ugyanúgy, mint ahogy tiltakozik az ellen, ami van!
Az itt élő emberek lelkükben, lelkük mélyén őrzik a humánumot, nemzetiségtől függetlenül! De a politikai felszín az ellenkezőt sugallja: gyűlöld a mást!
Várom a pillanatot, amikor elkezdődik az ébredés! Mert elkezdődik! És nemcsak az én népem, hanem a velünk együtt élők is emberi méltóságukra ébrednek.
Ezt hinni akarom!
