Rögtön feltűnik, az udvarról oda a sok rozsdás fém alkatrész, a kész kiállítás a hasznossá tehető hulladékokból, mely hat éve a gazda nagy gépszeretetére hívta fel a figyelmem, s melyből kiolvasható volt: székely ezermester portájára nyitottam be. Körülnézek a kerítésen belül. A bal felől elnyúló ház hozzáépített toldalékokkal gyarapodott, ehhez foghatót ezerszám találni falvainkban, benne tulajdonképpen két lakás húzódik meg, ámbátor hátsó része ma mindenütt inkább lakókonyhaként szolgál, s benne két-három nemzedék otthonteremtő igyekezete testesül meg, ha úgy tetszik, egész huszadik századi munkájának hazahordott többlete, de benne a szűkösség is, melyet a mai fiatalok már kalodaként vetnek le, amikor bontókalapácsot ragadnak. A szomszédok egészen más anyagból és stílusban épült, illetve átalakított, városira átszabott házai tanúsítják, más díszletek közt folyik tovább a székely élet.
Az udvaron tébláboló idegenen, persze, rajta a szomszédok szeme, megtudom egyiküktől, meghalt a múltkorokban engem szép szóval tartó háziasszony, elárvult a gazda. A különben rendben tartott udvaron azért a magára maradt özvegy igyekezete is meglátszik, meg a szerte kapirgáló csirkéken, s azon, hogy ahol valamikor negyven disznót is neveltek egy nekibuzdulás nyomán, ma sem üres az ól, illetve az istállónak is lakója van, noha egyetlen fejőstehén otthona. Nyilván, a családi fogyasztásra szűkült a termelőkedv, talán az erő is, hiszen a gazda már 2006-ban is jó öt éve nyugdíjas volt, még inkább eljárhatott hát felette azóta az idő. No de milyen emlékeknek volt birtokában már akkor is – idézem fel, ahogy behúzom magam mögött a kaput. A különben ács képzettségű ezermester a fémmegmunkálásban is annyira vitte, hogy saját ekét fabrikált magának a kilencvenes években, amikor traktorjához bolti ekére már nem futotta, márpedig épp szántania kellett. De legnagyobb műszaki sikere a saját készítésű permetezőgép volt, melynek történetét 2006-ban így foglalta össze: „Amikor visszakaptuk a földeket, Botos Árpi, én és egy kollégám, hárman mentünk, hogy permetezzük le a pityókát. Csináltam egy kézzel húzós permetezőt, a bidont (tartály) meg kellett emelni, kézi pumpát szereltem rá, egy húzta, a másik pumpálta, a harmadik spriccolt vele. Lejártunk egy hektárt, bizony elfáradtunk. Na, mondom, jövőre, ha megérem, lóval fogunk húzatni. Meg is csináltam a lóval húzatóst. Elterjedt mindenfelé, még most is van belőle a környéken. Jöttek, nézték, ellopták a tippet – kacagja el magát. – Hat sort vitt egyszerre, ügyesen fel volt szerelve, a kerék hajtotta, előbb szíjúval, utóbb láncátvitellel. Később áttértem a traktorra, az most tizenkét sort viszen.”
Igazi székely történet – gondolom –, miként az a szomszédos telken álló géproncs is. Itt a gazda és fia gattert állított be annak idején, szintén saját találékonyság eredményeként. Mai, félig lepusztult állapotában persze amolyan mementója csupán a valamikori kísérletnek.

Éles kanyar
A családtörténet új pákéi helyszínére a főutcán bukkanok, ide épített hajlékot magának az azóta családot is alapító kisebbik fiú, Tibor. A minden városi igényt kielégítő szép családi ház nappalijának szinte földig érő ablakaival is jelzi: merőben más módi hódít a faluban, ahol különben szemrevaló portából nem egy szegélyezi az országutat, s az összbenyomás a településről kimondottan kedvező. Kicsi, de mutatós – mondhatja az erre járó. No de mit rejt az új kapun belüli porta, s mire vall a Digi feliratot viselő égszínkék szolgálati szervizautó, mely rögtön szemébe ötlik annak, aki benyit ide.
A ma harminckét éves Ördög Tibor élete éles kanyar után jutott a mai megállapodottság viszonyai közé. Hat éve még a frissen beindított kis fűrészüzembe helyezte fő reményét, annak jövedelméből már megkezdte mai otthona felújítását, és épp azon igyekezett, hogy saját kezébe vegye a rönkökből gyártott termékek értékesítését. Hogy mégsem vállalkozói sors jutott neki, annak okai­ról szűkszavúan nyilatkozik, inkább nem részletezné, mondja, édesapja jegyez meg annyit, hogy üzlettársukkal romlott meg a viszony, nem tudtak a haszon méltányos megosztása felől megegyezni, hát felszámolták a céget. Kár, teszik hozzá, mert két másik kisebb magánfűrésztelep ma is üzemel a faluban, az ötlet hát nem volt életképtelen, igaz, egyik tulajdonosa gazdálkodást is folytat mellette, azaz rászorul a jövedelem kiegészítésére. Ifjabb Ördög szerint különben az állandó ellenőrzés, aminek alá voltak vetve, nem kedvezett az üzletmenetnek, a rengeteg ellentmondó előírás miatt mindig lehetett kivetnivalót találni az iparos munkájában, a sok pénzbírság elvitte a jövedelmet. Szavaiból úgy veszem ki, nemigen sajnálja, hogy felhagyott az iparossággal. Pedig mennyire ötletesnek találtam, hogy akkori viszonyok közt úttörő módon a számítógépet is igénybe vette a piackutatásban, a világháló segítségével kutatott üzleti partner után. No de mi az, amiért lemondott az önállóságról? Mint látni fogjuk, helyében alighanem más is megtette volna.

Kiváltsága, hogy alkalmazott
Az, hogy Ördög Tibor pákéi lakos maradt, és ősei földjén kíván lakozni továbbra is, hogy a megélhetés kényszere nem hajtotta el más tájakra, mint korosztálya jó részét, egy újabban megerősödő gazdasági ágazatnak, a szolgáltatásoknak köszönhető, mely még egy ekkoracska kis faluban is munkahelyet teremt. Igaz, oly keveset, hogy ahhoz jutni kiemelt szerencsével ér fel. A fiatalember mindazonáltal lakonikusan annyit közöl csupán, e munkahely „került” számára, de akkor vett élete új fordulatot és lett alkalmazott. Egyáltalán nem bánta meg e választását, ámbátor sokszor reggeltől estig jelentő elfoglaltsággal jár a munkaköre.
 Bevallom, édesapja ipari „honfoglalását” több átéléssel adta elő hat éve, mesélte el azt, ahogy ácsként a kommandói kisvasútnak hidat építettek gerendákból, hogyan öntötte a betont a később csoportvezetői stb. minőségben a „vizeseknél” – no de fia számára a gazdálkodástól való elpártolás már nem újdonság, ő már az új tradíciót követve lépett tovább. És amit talált, vagy ami rátalált, valóban több, mint érdekes.
Hogy ezt megértsük, be kell látnunk, a burjánzó kommunikáció korszakában valamennyien távközlési műholdakon függünk ilyen vagy olyan értelemben, így az a harminc székely falu is, melyet éppen Ördög Tibor szolgál ki szervizkocsijával az RDS-RCS cég régiófelelős szerelőjeként.

Falun ez a szórakozás
Az érettségizett szakember gépszerető, ezermester édesapja örökébe lépve olyan mesterséget űz, amelyet az már nem tudna autodidaktaként ellátni.
– A cégen belüli tevékenységnek van egy mellékága, a szatellites rész, annak vagyok alkalmazottja. Megszabták a zónát is, melyben dolgozom, a Kovászna körüli településeket látom el fel Bodzafordulóig, ahol a legtávolabbi falu Kraszna, és le Rétyig. Összesen harminc falut. Négyen szolgáljuk ki különben az egész megyét. Feladatunk hívásra kimenni és megjavítani a tévékészülékekhez csatolt felszerelést. Az új szerződéseket is velünk kötik meg, akik csatlakozni kívánnak a rendszerhez. Itt tehát tévéadásokról van csupán szó, és a műholdas vevőkészülékekről. Falvakon ugye ritka helyt van kábeltévé, a legtöbben a műholdra szorulnak. Cégünk a megye háztartásainak legalább kétharmad részét lefedi, a többi a két konkurens cég részesedése. Mekkora a kereslet? Hát hatalmas az érdeklődés, mára már szinte mindenki be van kötve. Abból is látni, ha nem érek ki idejében, mindjárt reklamálnak. Annyira hiányzik nekik, tudni kell, ma falvakon a szórakozást nagyjából a tévé nyújtja. Szóval, a műsorokat a műholdra fellövik, azt a kuncsaft antennája veszi, és a vevődobozon keresztül jut a tévékészülékbe. A vevőbe a csomagnak megfelelő kártya jár, amely leolvassa a kért műsorokat. A kártya és a vevő száma szerepel a központi adatbázisban, s annak segítségével nyilván tudják tartani, ki nem fizeti a bért. Két hónapi elmaradás után kikapcsolják az illetőt, ha újbóli bekötést kér, azért fizetnie kell. Rossz előfizetők? Vannak, hogyne. 48 órán belül kell jelentkeznem minden bejelentésre, sokszor egész napos az elfoglaltságom. Minden műveletnek megvan a díja, ha többet dolgozom, többet keresek, ezek rájönnek az alapbéremre. Általában egyedül is boldogulok, ha magasabb az épület például, akkor kérek segítséget.
Új technikai kihívás módosíthat a mai hálózaton, tudom meg, ha az üvegszálas rendszert kiépítik, amelyen már dolgozik a cég. Az gyakorlatilag a kábeltévérendszert teszi általánossá falun is, egyszerre fog tévé-, telefon- és internetszolgáltatást nyújtani.

Nem érzi jól magát
Addig azonban marad, amit az édesapa mond a fiáról: „Állandóan cseng a telefon, feszt megyen és feszt javít.” Ezzel nyilván a munkaerkölcsbeli állandóra is rámutat, ami fiát hozzá és az elődökhöz éppoly szorosan kapcsolja talán, mint a vérségi kötelék. No de visszatérve az apára: mivel telnek napjai? Főleg a házi és mezei gazdálkodás köti le a magára maradt özvegyet, időnként fia is fel­ül a traktor nyergébe, hogy a hat és fél hektár ne maradjon parlagon, kihasználatlanul.
– Egy részét megdolgozzuk még, a többit kiadjuk, lekaszálják tiszta ingyen. Az idén, igaz, kicsi széna lett rajta. Tavaly őszi gabonát vetettem, de az aszály miatt nem kelt ki, tavasszal újravetettem, abból lett valami, de nem sok. Szinte az történt: kétszer vetettem, és egyszer sem arattam. Egy hektár búza volt, és ugyanannyi törökbúza, húsz ár pityóka. Ennyi. A gépek megvannak, hát működgetünk. Én, ha nem dolgozom, nem érzem jól magam. Szénával a csűröm annyira teli, hogy a tehén három év alatt sem eszi meg. Ott a disznó, a csirkék, mind házi szükségletre. De annyira ráfizetéses sokszor, ha a nyugdíjam nem lenne, talán fenn sem tudnám tartani.
Idősb Ördögöt nagytatai szerepkörrel ajándékozta meg közben fia a kovásznai üzletben dolgozó anyuka jóvoltából. A kisunoka egyre követelőzőbben kérezkedik az apai ölbe, amikor abbahagyjuk a beszélgetést. Még rögzítem, hogy ahol társalgunk, szépen berendezett és nagyobb kiterjedésű a nappali, egybenyílik a főzőfülkével és az ebédlővel, künnebb virágokkal tele, négyzet alakú veranda vezet az udvarra, az ebédlőből pedig két háló nyílik, a komfortot a fürdő és a kazánház teszi teljessé. Két garázs még épülőben. Ennyire telt hét év erőfeszítéseiből. Igazán elégedettek lehetnek vele a fiatal házastársak.
„Ma sokkal jobb falun lakni, mint városon – szentenciázik idősb Ördög –, megfordult a helyzet. Még megterem valami a kertben, a vizet sem kell megfizetni, a fűtés is olcsóbb, az adók, minden.”
Valóban. Hogy a tévévételi lehetőségek meglétéről ne is beszéljünk, ugyebár.