Tekintsenek bele a székelyföldi jelképek világába, nézzék meg, mit jelent a nap és hold párosa mint jelkép. Vegyék tudomásul: nem egyik napról a másikra kitalált, hanem több évszázados szimbólumról van szó. Nézzék meg: közigazgatási egységeinknek, a székely székeknek, városoknak, de még a községeknek is volt jelképük, ezek megjelentek pecsétjeiken.
A tárlat címét – Üzenet a múltból – ezennel fogalmazhatjuk így is, üzenet a kormánymegbízottnak: jöjjön, s tanuljon. Mert szégyen ugyan, ha valaki nem ismeri annak a térségnek a jelképeit, amelyben él, de még nagyobb szégyen, ha tájékozatlanul nyilatkozik azokról. Tanulni pedig sohasem késő.
Persze, nem csak kötekedő embertársainkat szeretnénk ott látni a múzeumban, elsősorban közösségünk tagjait hívjuk e páratlan tárlat megtekintésére. Nem mindennapi élmény a székely nemzet sugárzó naparcot és szintén sugárzó, megszemélyesített holdat ábrázoló ezüstbélyegzőjétől centiméterekre állni, ezt az ereklyét látni. Hisz ezzel hitelesítettek őseink a székely társadalom nevében, azt a jelképet tartalmazza, melyet az erdélyi országgyűlés törvényben fogadott el. S emellett még van bőségesen látnivaló.
Írásunk kezdő soraiban megnevezett címzettjeinket megnyugtatjuk: korántsem akarjuk kisajátítani a napot és a holdat, hisz az égitestek nem csak a mieink. Igen gyakori jelképek moldvai sírköveken, népi faragványokon is. Sol omnibus lucet – szól a latin közmondás, a nap mindenkire ragyog. S ez így is van. A nap és a hold megjelenik Havasalföld címerében is, holdat és csillagot látunk Moldváéban. De Erdély címerében az égitestek a székelyeket jelképezik – s így jelennek meg Románia mai állami címerén. Lehet, ott is szúrja némelyek szemét, de törvény szentesíti a jelképet.
A nap és a hold tehát mindenkié, de hagyják, hogy amikor rólunk van szó, akkor a mienk legyen.