A kézdivásárhelyi Városi Színház évadnyitó bemutatójárólSzínház: Bugrisok

2012. október 20., szombat, Kultúra

Goldoni, a nevettetés XVIII. századi nagymestere, aki darabjaiba beépítette a comedia dell’arte sok-sok elemét, s így gazdagon alapozott az olasz színjátszás sajátos „helyi színeire” is, szándékában újító is volt. Színpadra vinni az élet furcsaságait, banalitásait, emberi gyengéinket, tipikus emberi tulajdonságainkat… Nos, az ő egyik kevéssé ismert művéhez folyamodott Erdély legfiatalabb színháza azért, hogy így nyújthasson ajándékot közönségének.

Mert: az előadás ajándék. Szép őszi ajándék a játék derűjével, szépségével, a nevetéssel-nevettetéssel, az önfeledéssel-önfeledtetéssel, a szórakozás örömével.
Ráirányítani figyelmünket az élet fonákságaira? Ezt tette a maga idejében a szerző is. Kigúnyolta az idősebb generációt a fiatalok ébredő élete, érzelmei, külön világuk semmibevételéért, a fiatalokat a „csak én” világukért, éretlen bugyutaságukért, a férjeket önzésükért, önteltségükért, adott esetben ostobaságukért, a feleségeket páváskodó szappan­buborék-begyességükért, luftballonszerű magamutogató külsőségeikért. Az őszinte, igaz érzelmek hiányáért, begubózásukért, még az élet, a kor ritmusába való természetes beilleszkedésük hiányáért is. Az ember – minden ember – rátartiságát, a csak én és senki más önteltségét. Mindez a mához is szól, mert örök problémája minden kor emberének. De a kézdivásárhelyi színház előadásának fő erénye, hogy önfeledtséget tudott teremteni a nézőtéren, a színház, a színjátszás, a színpadról való varázslás külön világát.
 Játékot, igazi, vérbő játékot láttunk. Sajátos jellemfigurákat varázsolt a rendező, kosztüm- és karaktertervező, díszlet­tervező, valamint színészi négyes. Fel­használták a burleszk elemeit, szögletesítették, ragyogóan karikíroztak mozdulatokat, az egész játékot. Úgy idézték a félszeg világ valóságát, hogy vérbő félszegség uralta a színpadot, a figurák megjelenítéseit, magát a groteszkbe hajló beszédmódot is. Az ostobaság vidámságát láttuk a színpadon, elfeledkeztünk arról, hogy vannak gondjaink is, hogy egy teljesen más világban élünk, s elhittük, hogy még így, csupa zagyvaságokkal telten is szép és gazdag az élet, hogy jó önfeledten élni.
A rendező Balogh Attila remekelt az illúzióteremtésben, a figurák megformálásában. A színészek – Simon Boglárka Katalin (Lucietta, a „lány”), Csíki Szabolcs (Lunardo, a „papa”), Némethy Zsuzsa (Margarita, az „anyucica”), Pál Gecse Ákos (az öntelten primitív Simon) Papp Tibor  (a „címeres ökör” Maurizio, a vőlegény apja), Erőss László (Canciano, a már-már hülye férj), Gulácsy Zsuzsa (Marina) és Tabalka Cecilia (Felice), a „némberek” – ugyancsak. Kissé egyoldalúbban megformáltnak tűnt  Riccardo gróf (Dávid Péter) alakja. Színpadi jelenlétét  igazában csak a deus ex machina megoldásban való „szerepével” igazolta. Még egyszínűbb volt Filipetto, az apák megegyezése szerinti  „vőlegény” (Orbán Zsolt), s nem volt a színpad varázslatában  hasonló súlyú „párja” a kiválóan alakító Luciettának.
Gollicza Előd díszletei külön értéke a hosszú „felvezető pódium”, mely úgymond „kirakatba helyezi”, „felmutatja”, a nézőtér közvetlen közelébe hozza  a remeken maszkírozott és  karikírozott, kifelé is sziporkázó figurákat. Maga a „rálátásos színpad”  inkább célszerű, mely lehetőséget adott a burleszk-játékra. A párnák halmaza nyújtotta játéklehetőség külön fantáziadús és ötletes volt. A Benedek Zsolt fordította-átdolgozta szöveg görgött, s Ütő-Kónya Bence zenéje jól kísért, „festett alá”.
Egy rövid mondattal összegezve: kiváló élménnyel gazdagodhattunk, s gazdagodhatnak a sikerelőadás leendő nézői is.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 517
szavazógép
2012-10-20: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

’56-os megemlékezés Sepsiszentgyörgyön
Az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság, a Volt Politikai Fog­lyok Ko­vászna Megyei Szervezete és Sepsiszentgyörgy Pol­gár­mesteri Hivatala közös szervezésében az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából ma 18 órakor felavatják az áldozatok tiszteletére létesült emlékművet az ’56-os emlékparkban (a Kónya Ádám Művelődési Ház és a Plugor Sándor Művészeti Líceum közötti téren).
2012-10-20: Kultúra - :

György Dénes szavalóművész Nyirő Józsefről (Nyirő-breviárium)

 Az 1970-es évek közepén szóvá tettem A Hét folyóiratban egy olvasói levélben, hogy György Dénesnek, az erdélyi szavalóművészet nagy öregjének nincs lemeze. Legnagyobb meglepetésemre Dénes bácsi levélben válaszolt, nagyon örvendtem, hogy az akkor 90 éves szavalóművész levelet írt egy pályakezdő, 23 éves tanárnak.