Soha nem gondoltam arra, hogy feladjam, minden bizonnyal nem is hagyom abba, mert az önkéntes munkát bármeddig lehet csinálni. Szeretek segíteni az embereken, és már gyermekkoromban tudtam, hogy orvos szeretnék lenni – mondja Buna Hunor sepsiszentgyörgyi orvostanhallgató, aki a brassói egyetem mellett szinte minden percét önkéntesként tölti a Kovászna Megyei Vöröskeresztnél és a mentőszolgálaton. A huszonkét éves fiatalember egy hónapja a háromszéki vöröskeresztes önkéntesek kétszáz főnyi csapatának vezetője, ebben a közösségben tizenkét éves a legfiatalabb és nyolcvanhét a legidősebb segítő.
Kórházas tévésorozatok irányították kisgyermekként figyelmét az orvosi szakmára, nagyobb diákként az anatómia volt egyik kedvenc tantárgya, és mindez párosult azzal, hogy Buna Hunor akkor érzi jól magát, ha segíthet, és ha barátai körében lehet. „Az élet barátok nélkül nem ér semmit, és talán azért, mert nincs testvérem, még fontosabbak számomra a barátok. Tudják, hogy mivel foglalkozom, és örvendenek, hogy boldog vagyok, és tudom csinálni azt, amit szeretek” – válaszol kérdésünkre, amikor arról érdeklődünk, mit szól a környezete, hogy ennyire elkötelezett a segítés mellett.
A vöröskeresztes fiatalember bármilyen munkát elvégez, amit rá bíznak, idős emberekhez visz segélycsomagot, rászoruló gyermekekkel foglalkozik, ha ez a feladat, falu- és városnapokon vállal elsősegély-szolgálatot, és csoportvezetője harmincöt, tizenkét és tizenhét év közötti önkéntes diáknak. Jó és rossz élményeiről kérdezzük, de csak az egyikre válaszol, mert nem tapasztalt rosszat, jót ellenben igen. Nemrég egy idős férfi nem tudta kifizetni a vércukorszintmérést, megmérték neki ingyen, másnap Hunor találkozott vele az egyik helyi üzletben, az illető felismerte, és vásárolt neki egy csokoládét. Az idei Székely vágtán egy férfi rosszul lett, életét mentették meg azáltal, hogy felismerték nála a szívinfarktust, azonnal hívták a mentőt, Brassóba vitték, és túlélte a rohamot.
Hunor évente frissíti tanfolyamon elsősegély-ismereteit, ez kötelező is annak, aki ilyen vonatkozású engedélyt kíván kiváltani, a mentőszolgálatnál a tereptapasztalat-szerzés miatt önkénteskedik, és az egyetemmel párhuzamosan asszisztensi technikumot végez Kézdivásárhelyen, mert szerinte az orvosi munkában segíti majd ez a fajta tudás. „Szeretem az adrenalindús életet, az elsősegély-nyújtásban az újraélesztés érdekel a legjobban, de természetesen bármit elvégzek, amit tudok.”
Buna Hunor sürgősségi orvosként szeretne szakosodni, azt mondja, az önkéntes munka nem ér véget nála az egyetemmel. „Kitartó vagyok mindenben, amit elkezdek, azt végigcsinálom, nem hagyom abba.” A cselekvés embere, nem a beszédé. „Ebben a szakmában a félelmet és az érzelmeket ki kell zárni, itt cselekedni kell.” Szeret csapatban dolgozni, a Vöröskeresztről és a mentőszolgálatról úgy tartja, mindkettő olyan közösség, mint egy nagy család, az emberek segítik egymást, lehet számítani rájuk jóban, rosszban. Tervei között szerepel, hogy foglalkozásokat indítson el a megyei kórház gyermekosztályán fekvő betegek számára, társaival együtt foglalkozzanak az idősek otthonának lakóival, és mert a végső cél, hogy orvos legyen, az önkéntes munka mellett a tanulás a legfontosabb számára.
