Az ötven év fölötti nők legalább 40 százalékát, a férfiak ötödét érintő csontritkulás világnapján, október 20-án Sepsiszentgyörgyön futó- és gyalogló versennyel hívták fel a figyelmet a mozgásnak a megelőzésében játszott szerepére. A csontritkulás (oszteoporózis) a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését jelenti, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is erre utal: porózus, lyukacsos, üreges csont.
A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. A csontszövet állománya huszonöt-harminc éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3–5 százalék.
Ha a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontást végző sejtek (oszteoklasztok) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki. A változás korában szinte minden harmadik nő, valamint az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben. A betegség nőknél négyszer gyakoribb, mint férfiaknál.
A csontritkulásos esetek 80 százalékát elsődleges oszteoporózis adja, két formája a posztmenopauzális és az öregedéssel összefüggő csontritkulás, ez utóbbi mindkét nemnél bekövetkezik. Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő.
A csontritkulás kockázati tényezői között számon tartják az öröklést, a dohányzást, a túlzott alkohol- és kávéfogyasztást, a túlságosan magas foszfáttartalmú ételek, szénsavas üdítőitalok fogyasztását, a D3-vitamin hiányát, az ülő, rendszeres testmozgás nélküli életmódot.
Kezelés
A csontritkulás kezelésének három területe ismert: gyógyszeres kezelés, mozgásterápia, valamint vitamin- és nyomelempótlás. A gyógyszeres kezelést orvos írja fel, javallott, hogy az orvos és a gyógytornász határozzák meg, milyen és mennyi mozgás végezhető a már kialakult betegségben.
A szervezet napi kalciumszükséglete a különböző életkorokban eltérő. Átlagosan legalább 500–600 mg naponta, bizonyos állapotok (várandósság, szoptatás, eredendően kicsi csonttömeg stb.) esetében azonban többre, 1000–1500 mg-ra is szükség van. A kalciumdús ételeket ajánlatos a déli, délutáni és esti étkezéssel elfogyasztani, a kalciumpótlást is lefekvés előtt bevenni, mert a csontátépülés napi ritmusa miatt az este elfogyasztott kalcium sokkal jobban hasznosul.
Az ajánlottnál lényegesen nagyobb és tartós kalciumbevitel vesekőképződést eredményezhet, továbbá más ásványi anyagok felszívódását is megzavarhatja. Csontritkulás esetén napi 1,5 gramm kalcium, 600 mg magnézium, 25–50 mg mangán bevitele javasolt.
A szervezet kiegyensúlyozott kalciumháztartásához és csontanyagcseréjéhez fontos ásványi anyagok a fluorid, a magnézium, a réz, a mangán, a stroncium is.
A D-vitamin az aktív kalciumfelszíváshoz szükséges. Ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben, a kalciumpótlás kevésbé hatékony. Az oszteoporózis megelőzéséhez D-vitaminból napi 200–400 nemzetközi egység (NE), 25–50 mg fogyasztása ajánlott. Biológiailag főként a D3-vitamint tekintik hatékonynak.
A B6-vitamin szintén szükséges az egészséges csont- és porcállomány megőrzéséhez, a törések gyors gyógyulásához. A C-vitamin hiánya a csontok kollagén állományát károsítja, C-vitaminból napi 500 mg felvétele javasolt. A csontanyagcseréhez nélkülözhetetlen még a K-vitamin és a folsav.
A foszfor fontos építőköve a csontoknak, túlzott mennyiségben viszont akadályozza a kalcium beépülését. A mai ember táplálkozásában inkább a túl sok foszfor bevitelének veszélye áll fönn, kerülendők: szénsavas üdítők, ömlesztett sajtok, belsőségek, foszfátokat tartalmazó élelmiszerek.
A táplálkozáson belül lényegében három dologra kell odafigyelni: a megfelelő kalcium- és D-vitamin ellátásra, valamint az optimális testsúly elérésére és megtartására.
Megelőzés
A maximális csonttömegét az ember életének harmincötödik évében éri el. Fontos, hogy ekkor a csontok a lehető legnagyobb tömegűek legyenek, ezért az elsődleges megelőzés már gyermekkorban megkezdődik. Megfelelő táplálkozással és testmozgással, fizikai aktivitással el kell érni azt a csúcscsonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog. A mozgás azért elengedhetetlen, mert a csontokra ható állandó, váltakozó terhelés hatására a csontképzés fokozódik. A megelőzésben fontos az egészséges kalciumfogyasztás, megfelelő D-vitamin-felvétel, a dohányzás mellőzése, a mérsékelt koffein- és alkoholfogyasztás, a rendszeres testmozgás.
(a www.hazipatika.com nyomán)
