Nagy bajban a burgonyatermelők: a gyenge termés ellenére sincs kereslete a székelyföldi pityókának, az alkalmi vevők szégyentelenül alacsony árat kínálnak a nagy befektetéssel, sok munkával megtermelt krumpliért. Ebből kifolyólag akár számos gazdaság csődjét is hozhatja az idei szárazság. A kilátások jövő évre sem rózsásak – derül ki a Kovászna Megyei Magán Burgonyatermelők Egyesülete, a Cartof-Cov elnökével, Romulus Oprea mérnökkel folytatott beszélgetésből.
– Elnök úr, az idei rendkívüli év után milyen kilátásaik vannak a háromszéki burgonyatermesztőknek?
– Rövid távú kilátásaik egyáltalán nem kecsegtetőek. A rossz termés, az alacsony értékesítési ár nehéz helyzetbe hozta a gazdákat. 80–85 baniért viszik a krumplit, de nagyon sok árut hoznak be, főként Lengyelországból. Ez a burgonya másod- vagy harmadosztályú, és sokszor számla nélkül, dömpingáron kerül az országba. Ebben a versenyben a hazai termelők hátrányban vannak.
– Milyen áron kellene értékesíteni a pityókát, hogy legalább a befektetés megtérüljön?
– Idén semmiképp nem fog megtérülni. A nagy termelőknél is az átlagtermés tizenöt tonna alatti, az egész megyére számolva, úgy gondolom, nem éri el a nyolc tonnát. A fogyasztásra szánt burgonya esetében a befektetés 15 ezer lej körüli, de elérheti a harmincezer lejt is. Ha gyors számítást végzünk, a tizenöt tonnás termés esetében, melynek húsz százalékát adhatjuk el fogyasztásra 80 baniért, a többit harmincöt baniért takarmányozásra, a hektáronkénti veszteség ötezer lej körüli. És ebben a súlyos helyzetben Románia kormánya százlejes minimális segélyt ad. Én azt mondom, ezzel a száz lejjel vegyenek ők maguknak vécépapírt, mert nagyon nehéz idők jönnek…
– Véleménye szerint jövő évben hogyan alakul a burgonyával beültetett terület nagysága?
– Biztos vagyok benne, hogy csökkenni fog a terület, a nagy termelők is kevesebb burgonyát ültetnek majd. Sőt, a kisebbek közül sokan fel is hagynak a termesztéssel.
– Burgonya helyett mit lehet termeszteni?
– Senki nem kérdőjelezheti meg, hogy hanyatlóban a burgonyatermesztés. Jövedelmezőbb lett a kukorica, a búza, a repce vagy a cukorrépa termesztése. Ezeknél lényegesen kisebb a befektetés, a kockázat is. Gazdasági szempontból nézve a burgonya befektetése vetekedik a zöldségtermesztéssel, mégis igen alacsony áron lehet értékesíteni.
– Az európai piacokon hogyan alakul a burgonya ára?
– Magas. A nagy termelőknek számító országokban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Angliában a burgonya jelenlegi ára több mint 220 euró tonnánként. Jónak mondható a termés, a nemzetközi helyzet, más országok gyenge termése miatt magasak az árak. Viszont Lengyelországban túltermelés van. Igaz, számukra növény-egészségügyi megszorításokat vezettek be, de ezt a mi termelőink sok esetben nem veszik figyelembe. Elültetik az onnan származó burgonyát, saját földjüket is megfertőzik karanténbetegségekkel, kártevőkkel.
– Ha nagyobb területen lehetne öntözni, talán nálunk is jobb lenne a termés. Hogyan lehetne fejleszteni a megye öntözőrendszerét?
– Az országban leginkább a déli és keleti megyékben gondolnak az öntözésre. Eddig a mi vidékünkön senki nem gondolt az öntözés fejlesztésére. Európai alapokat lehet igénybe venni öntözőrendszerek fejlesztésére, de nálunk nincs komoly öntözőrendszer. Fúrt kutakból, folyóvizekből oldják meg, ezért azt kellene elérni, hogy az ilyen egyéni berendezésekre is lehessen uniós pénzeket lehívni, melyek a kisebb, mondjuk ötvenhektáros gazdák számára is elérhetőek lennének. Viszont nálunk még a vízügyiek is kérdőre vonják a gazdákat, ha folyóvízből öntöznek, azt mondják, tönkretesszük az ökoszisztémát. Az igaz, hogy bizonyos folyóvizek egyszerűen eltűntek, de nem az öntözés miatt. Az öntözés sok pénzbe kerül, és ebben senki nem segít. Azt mondják, öntözéshez ártámogatott elektromos áramot lehet használni. No de az egyéni öntözőberendezéseknél általában dízelmotorokat használnak.
– A burgonya-szaporítóanyag termelése külön ágazatnak tekinthető. Ezen a téren hogyan állunk?
– A minőségi ültetni való burgonya nagy része külföldről származik. A hazai termesztés ’89 után szinte megszűnt. Eltűntek a nagy egységek, szövetkezetek, kollektívek, melyek nagy területeken dolgoztak. Ez az alapfeltétele annak, hogy a szaporítóanyag termelésére szánt parcellákat megfelelően el lehessen szigetelni, csak így oldható meg a szükséges vetésforgó is. Ehhez nincsenek meg most a körülmények. Hiába teszek meg mindent, ha a mellettem lévő harmincáras parcelláról az én Hollandiából származó kultúrámat is megfertőzik, és minősége szuperelitről B-osztályosra csökken. Ezek objektív tényezők, melyeket nem tudunk kezelni. Marad a kérdés: ha a megye meg is felel a szaporítóanyag termelésére, marad-e valaki, aki ezzel akar foglalkozni?
– A klímaváltozás hogyan érinti a burgonyatermesztést?
– Bárki bármit is mond, a klíma melegedik. A mi vidékünk egyre kevésbé fog megfelelni a burgonyatermesztésre. Szaporítóanyag-termelésben sem tudunk versenyezni az Északi-tenger menti országokkal, ahol az éghajlat állandó. Mindezek ellenére burgonyatermelés szempontjából országos szinten továbbra is Kovászna, Brassó, Hargita és Suceava megye az első. Ám nagyon komolyan kell vennünk az öntözést, hiszen ez szavatolja a talaj egyenletes hőmérsékletének megőrzését is.
– A politikum segítségét kérték-e?
– Nagyon sokat lehetne erről beszélni, de általában csak amnyival maradunk. A Kovászna Megyei Magán Burgonyatermelők Egyesülete sok kérdést felvetett a szaktárcánál, gyakorlatilag ez az ország legaktívabb egyesülete. Mindennek ellenére semmi nem oldódott meg a felvetett problémák közül. Abba a helyzetbe jutottunk, hogy azt kell mondanunk, a burgonya kultúráját negatívan különböztetik meg. Itt van újból a százlejes minimális támogatás. Én személy szerint megtagadom az átvételét. Ötszáz hektáron dolgozom, tízre kaphatom a támogatást, a hektáronkénti befektetésem 15 ezer lej. Ezt a támogatást egyszerűen megaláztatásként fogom fel. Nem tudom megérteni, miért szorítják hátrányba a burgonyatermelést. Úgy látszik, némelyeknek előnyösebb a burgonya importja, a kereskedés több pénzt hoz, mint a termelés.
