Folytatjuk a szemelvények közlését Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, egyetemi tanár a Romániai Magyar Közgazdász Társaság helyi fiókja meghívására tartott előadásából. A sepsiszentgyörgyi Inkubátorházban elhangzott értekezés ugyanis – igaz, makrogazdasági és pénzügyi szaknyelven – egy sor, a jelenlegi világválság mögött álló jelenséget, illetve a legújabb fejlemények hátterét, lehetséges kockázatait világítja meg.
Rugalmas fejlődés
2012-ben a legnagyobb kihívás a gazdasági növekedés globális beindítása. A nehézség abból adódik, hogy a különböző növekedési modellek együttműködése instabil politikai rendszerre épül. A természetes készletek korlátozottsága, a termelési és fogyasztási igények növekedése, az energiaforrások korlátozottsága miatt vajon lehet-e fenntartható növekedésről beszélni? Nem lenne-e jobb rugalmas növekedésben gondolkodni, rugalmasan igazodni az alacsony növekedési potenciálhoz?
A Római Klub neves közgazdászai úgy látják, hogy az elkövetkező évtizedek alacsony gazdasági növekedést hoznak, ehhez kellenek a fenntarthatóság eszközei. A globális problémák helyett ezért az egyetemes kérdésekre kell összpontosítani, mindenkit érintő, de helyi megoldást igénylő problémákra kell figyelni. A rugalmasság a sokkok elnyelését, a rendszerek működőképességének gyors visszanyerését jelenti.
Az unióban az egységesülő gazdasági rendszerek érdekében hoznak egy sor intézkedést – ha már az unión belül a tőke, az áruk és a szolgáltatások, a lakosság, a munkaerő szabadon mozoghat –: a gazdasági és a fiskális politikák felügyelete érdekében (Stabilitási és Monetáris Paktum), a gazdasági és fiskális politikák tervezésének koordinálására (Európai Szemeszter), a gazdasági prioritások besorolására (Euró Plusz Paktum), a tagországok ilyen irányú szakpolitikáinak követésére (Fiskális Kompakt). Az intézkedéseket mind a 27 tagország elfogadta, holott a makrogazdasági egyensúlytalanságok vonatkozásában azok betartása gondot okozhat. A kelet-közép-európai országokban például a belső megtakarítások szintje nagyon alacsony, így a deficitek külső finanszírozásra kényszerülnek, nehéz az egyensúlyt tartani, a paktumok alapján viszont korrekciós prevenciót vezetnek be, vagyis büntetnek: százalékot vonnak le az illető tagállamnak járó strukturális és kohéziós alapokból.
Bankunió
Bankunióról 2012 májusáig senki nem beszélt, ennek ellenére október közepén az Európai Parlament már a végső formáról tartott vitát. A bankunió gyakorlatba ültetése rengeteg problémát vet fel. De mit jelent a bankunió: egységes szabályozás, egységes felügyelet, bankbetétek egységes keretének harmonizálása és összesítése, illetve közös pénzügyi egyezség a problémás bankok rendszerezett rezolúciós megoldása érdekében. Itt elsősorban az eurózóna és azon kívül lévő országok kapcsolata problémás, de hatalmas gond, hogy 2013. január elsején mely bankok fognak az Európai Központi Bankhoz (EKB) kerülni egységes uniós szintű felügyeletre, hiszen csak az eurózónában hatezer bank működik, az EU-szintjén pedig nyolcezer. Közép-Kelet-Európa legtöbb pénzintézete valamelyik Európában működő bank leányvállalata vagy fiókja. A bankunió után így a tagországok nemzeti felügyeletének semmilyen beleszólása sem lenne az országban működő fiók bármilyen tevékenységébe. A leányvállalatok általában a tagország jogi személyiségével rendelkeznek, így ezeket a törvényeket, rendelkezéseket kell betartaniuk, és ez lehet, hogy nem egyezik az Európai Központi Bankéval. A másik problémára íme egy példa: a Román Kereskedelmi Bank (BCR) az osztrák Erste leányvállalata, Romániában a legnagyobb bank, ami rendkívül magas piac- és rendszerkockázatot jelent, ha valami gond adódik vele. Ausztriában az Erste nem a legnagyobbak közé tartozik, így ott más a megítélése. Ha csak az egységes felügyeletet és szabályozást vezetik be, és nem teszik melléje az egységes biztosítást meg a rezolúciót, akkor ha valamelyik bankkal baj lesz, ki fogja kielégíteni a betéteseket? Az EKB pedig hogyan vegyen át olyan kereskedelmi bankokat, amelyeknek nem ismeri a portfólióját? Az már eldőlt, hogy az eurózóna tagországai csak a kockázatrendszert jelentő nagy bankokkal lépnek be, az eurózónán kívüli országoknak pedig két opciójuk van, az opt-in, vagy az opt-out, vagyis beléphetnek, de nem rendelkeznek döntési joggal, vagy egyáltalán nem lépnek be. Románia úgy döntött, az opt-in-t választja, hogy legalább halljuk, mi történik a kereskedelmi bankrendszerünk nyolcvan százalékát kitevő anyabankokkal, amelyek január elsejétől EKB-felügyelet alá kerülnek.
(folytatjuk)
