Az esztelneki RHM Pants nadrággyár huszadik évfordulóján az ünnepségen túl a résztvevők az iparág háromszéki jövőjén, lehetőségein is elgondolkodhattak. A kilencvenes évek elején a kereskedelmi kamara elnökének ötletére (és a Szilícium-völgy mintájára) Nadrág-völgynek nevezett vidéken ugyanis a bérmunka típusú készruhagyártás új hulláma indult el. Ennek bölcsője pedig épp a felső-háromszéki kis település, amely akkor még önálló községi ranggal sem rendelkezett.
Háromszék első, német tőkével alapított nadrággyára – természetesen – nem a semmiből keletkezett. A készruhaipar hagyománya pár évtizeddel korábban kezdődött Székelyföld-szerte, a kézdivásárhelyi „zászlóshajó”, a Secuiana magánosítása már a kilencvenes évek elején sikeresen lezajlott (miközben alig találunk sikeres privatizációs történetet az egykori háromszéki ipari létesítmények között). Talán ennek is köszönhető, hogy a német készruhaipar egyik jelentős beruházása épp a szalagmunkában, na meg a varrásban már otthonos székely asszonyok és a gépek világában járatos férfiak „földjén” valósult meg.
Maga az esztelneki gyár alapítója is nosztalgiával beszélt a kezdeti időkről. Dietrich Bock visszapillantó beszámolójában arra emlékezett, amikor 1991-ben egy decemberi napon Kastning, Kracht, Nagy és Pál urak társaságában egy 200 alkalmazottnak és 250 ezer nadrág éves termelésnek megfelelő épületet/telephelyet kerestek a hóban. A céget néhány hónapra rá jegyezték be, novemberben pedig már szerelték is a gépeket, majd 45 alkalmazottal indult a munka. Még közvetlen telefonvonal sem volt – ecsetelte az akkori viszonyokat a beruházó, de hogy miért éppen Esztelnekre esett a választás, nos, erre a kérdésre talán maga sem tud minden szempontból kimerítő választ adni.
Az RHM Pants első időszakában kizárólag a Hugo Boss márka „kiszolgálója”, az 1994-es bővítés után került a Rene Lezard is termelésbe, hogy egy évre rá, immár Sepsiszentgyörgyön a Transilvanian Trousers Company (TTC) zöldmezős beruházás révén megkezdje működését az esztelneki gyár első „gyermeke”. A további beruházások sorozata: 2000-ben Ready Garment Technology (RGT) szintén Szentgyörgyön, 2004-ben Platanus Baróton, 2005-ben Novotex Novograd-Volynskiy-ben (Ukrajnában), 2007-ben Ukrainian Clothing Company, 2008-ban Polonne Trouser Company szintén Ukrajnában. A cégcsoport jelenleg összesen 1850 alkalmazottat foglalkoztat (ebből 750 a két évtizede alapított gyárban), évente összesen kétmillió nadrágot gyártanak, illetve tízmillió darabot mosnak-festenek, az üzleti forgalom meghaladja a 30 millió eurót. Az idei év jó eredményei arra sarkallják, hogy további négymillió euró fejlesztést hajtsanak végre, elsősorban új technológiák bevezetésével még az idén (ebből néhány újdonságot a gyárlátogatás alkalmával meg lehetett tekinteni). És folytatódik a fejlesztés jövőben is, például a munkahely minőségére fordítanak nagyobb hangsúlyt, a termelési csarnokok légkondicionáló rendszerét valósítva meg.
Dietrich Bock bemutatójában megnyugtatta azokat, akik a termelés Ázsiába költöztetésétől tartottak (az olcsóbb munkaerő vonzása miatt). Szerinte ugyanis olyan bázisa alakult ki nálunk a termelésnek, amely minden más fejlesztés alapja lesz. Az ide telepített know-how, az új üzleti modell, amelynek bevezetésén dolgoznak, azt a tapasztalatot igazolja, hogy a „Kínába költözés csinnadrattája” után sok cég visszatér Kelet-Európába.
