Gloria victis – Dicsőség a legyőzötteknek, áll a sepsiszentgyörgyi városháza falán levő táblán, ahol minden október 23-án emlékezésre és koszorúzásra összegyűlnek a Volt Politikai Foglyok Szövetségének tagjai.
Mert ’56 szelleme, az áldozatok vére kötelezi őket emlékezni bajtársakra, s bár egyre kevesebben vannak, „míg élünk, emlékezünk és koszorúzunk” – jelentette ki Török József, a VPFSZ háromszéki szervezetének elnöke az emléktábla előtt mondott rövid beszédében. S valóban, alig tucatnyian tudtak részt venni a tegnapi koszorúzáson – mert míg 1990 legelején, a szövetség megalakulásakor annyian voltak, hogy a Dózsa Klubban alig fértek, most a Kovászna megyei szervezet 27 tagot számlál... S ha majd ők sem lesznek már, kérdés, akad-e, aki emlékezzék s koszorúzzon – ezt már a Szalay Attila Csíki utcai volt lakóházán elhelyezett emléktábla előtt tette szóvá Jancsó Csaba.
Az immár hagyományos helyszínek bejárását követően – mindkét emléktáblánál a VPFSZ, a polgármesteri hivatal és az Erdélyi Magyar Néppárt helyezett el koszorúkat – bajtársaik sepsiszentgyörgyi temetőkben levő nyughelyeit járták végig az ’56-osok, két szál virágot helyezve, gyertyát gyújtva sírjuknál.
