Méltó módon tisztelegtek a kovásznaiak a központi parkban az ’56-os események emlékére ezelőtt hat évvel állított emlékmű előtt. Egy politikus sem kért szót, az emlékezők három szónokot hallgattak.
Elsőként Kovács Gábor esperes állt a mikrofon elé, a magyarság történelmének legsötétebb pillanataként említette ’56-ot. Siratófal a magyarok számára – mondta. „Ötvenhatnak a vörös csillagtól kellett volna megszabadítania Európát, de kezdtük elfelejteni. Ezt nem szabad! Az igét, az eszmét nem lehet tőlünk ellopni” – hívta fel a figyelmet az esperes.
Gazda József tanár régi álma volt, hogy az ’56-os emlékmű elől szólhasson. Mint fogalmazott, a forradalom napjaiban a tűz „magasba emelte a szerencsétlen nemzetet”. „Pillanatok alatt lobbant a láng, egy nemzet támadt fel halottaiból. Nyolc nap alatt térdre kényszerítette az oroszlánt” – mondotta, majd hozzátette: ezután következett a csalódás. „Ugyan győzött a forradalom, de a csodálatos lángot Amerika segítségével el lehetett tiporni” – hangoztatta. Ugyanilyen csalódás jött a ’89-es forradalom után is, „nem virult ránk a szabadság” – vonta meg a párhuzamot, s a jövőt illetően szerinte a csíra ott rejtőzik a földben, ama forradalmi tűz ott van a lelkünkben.
Balogh Zoltán lelkész a magyarság történelmének meghatározó pillanataként szólt az ’56-os eseményekről. Habakuk próféta próféciás könyvéből idézett, majd kijelentette: a próféták szavát nem veszik komolyan, de próféciáik beteljesednek – így történt a szocializmussal, kommunizmussal, melyet eleinte nem tekintettek kihívásnak.
A rendezvény során a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget, verset mondott Fehér Jonatán és Balogh István.
