Az érdes tönkű tinóruk (vagy egyszerűbben: érdes tinóruk) nyár végi, többségükben őszi gombák, közeli rokonai a többi csöves termőrétegű gyökérkapcsolt gombának, amelyet vastag kalaphúsa és sokféle felhasználási módja miatt igen kedvelünk.
Amint erre nevük is utal, valamennyire jellemző, hogy a tönköt sűrűbben vagy elmosódottabban sötét pikkelyek borítják. További sajátosságuk, hogy micéliumuk a fás szárú növények (fák) hajszálgyökereivel alkot kölcsönös hasznot jelentő szimbiózist (együttélést), előfordulásuk feltétele a fa jelenléte (pl. nyírfa-, nyárfa-, tölgyfa érdes tinóru stb.). Ha valaki céltudatosan szándékszik ezekből a gombafajokból gyűjteni, leggyakoribb termőhelyükön, a nyíresekben, nyárfásokban keresse őket. A kalap általában barnától rézvörösig és sárgás színekig változó, de leggyakoribb a bársonyosan barna. További jellemzőjük, hogy az eltört, felvágott gomba fehér húsa azonnal egyre sötétedő piszkos barna színűre vált. Ez azonban ne riasszon el senkit, mivel valamennyi érdes tinóru ízletes, finom, fogyasztható gomba.
A világos, szürkülő termőrétegüket az idősebb példányokról válasszuk le (könnyen lejön), és általában a fiatalabb példányokat gyűjtsük, mert az idősebbek nyálkásodnak. Szárítani, téli fogyasztásra inkább az ízletes vagy nyári tinórut válasszuk, bár ha az érdesek megszürkült színű húsával megbarátkozunk, megfelelően tárolva ezek is elállnak.
