Az árkosi kastélyban mutatták be a bővített, új kiadásban megjelentetett, nagyon szép és nagyon drága könyvet, a Kúriák földjét. Az új kiadáshoz Tamás Sándor megyei tanácselnök írt előszót, aki – akárcsak a szerkesztő, Háromszéki Nagy Balázs – örömmel veszi számba az előző könyv megjelenése óta történt javításokat, helyreállításokat. És valóban szemet gyönyörködtetőek az újjávarázsolt épületek képei. Ilyen az utolsó lakójáról Boga-háznak nevezett, de most Antos-háznak keresztelt épület is.
E Rétyen eddig ismeretlen név felbukkanása kapcsán osztanám meg a házzal kapcsolatos ismereteimet a „keresztszülőkkel” és azokkal, akiket érdekel az ilyen régi épületek sorsa. Teszem ezt nemcsak mint a könyv szerzőinek egyike, hanem a falu helytörténészeként is. Évtizedekig tanulmányoztam a település történetét, míg megírtam annak monográfiáját. Tehát a történelmi tényekhez való ragaszkodás és nem valamilyen szőrszálhasogatás késztet e sorok írására.
Kutatásaim során nem találkoztam sehol azzal, hogy a szóban forgó épület valaha is valamelyik Antos lakóháza lett volna. Nem is volt, aki lakjék benne, mert az 1838-ban meghalt Antos József négy fia közül József Baróton élt (leszármazottjai később Zágonba nősültek), Károly fiatalon meghalt „aszkórban”, János Abonyba házasodott, Ferenc vénlegényként hunyt el a nagy kúria utolsó lakójaként. Lakóházzá akkor építették át, amikor az épület már nem az Antosoké volt!
Történt mindez a 19. században. E század közepén, egy fennmaradt fénykép szerint, az épület gabonás. Tudni kell azt, hogy a kúriákhoz a tulajdonosok díszes gabonásokat építettek. Erre épp a Kúriák földje könyvben találunk példákat. Így a komollói, egyszerű, fából épített Syilveszter (sic!) kúriához kőből – klasszikus timpanonnal – épült gabonás tartozott (régi kiadás, 21. old), de ilyen az uzoni Béldy–Mikes-kastély (57. old), a szentkatolnai Sinkovits-kúria (94. old), és a zágoni Mikes–Szentkereszthy-kúria (143. old) gabonása is.
Másik tisztázandó dolog: a felújított épület avatási ünnepségén kétszer is elhangzott, hogy ez azonos lenne a Kós Károly által 1922-ben kiadott Erdély című könyv egyik linómetszetén látható épülettel. Ez is valótlanság, hiszen abban az időben, amikor Kós Károly metszetet készített a zsindellyel fedett „rétyi székely lófő kúriáról”, az Antos-féle gabonás már rég cseréppel volt fedve. A Kós-féle linómetszet az egykor négylovas hintóval járó Székely Sámuel kúriájáról készült. Ennek unokája, a hatvanas években még élő Salamon István azonosította is, amikor közel ötven évvel ezelőtt megmutattam neki a metszetet. De ír róla Salamon Sándor (Sombori Sándor) tanár is, aki „uhu” néven emlegeti a már omladozó lakatlan kúriát. „…Előkeresem a Kós Károly Erdélyét, tudom, hogy az uhut lerajzolta. A 45. sz. linóleummetszeten meg is találom, felidézem szép vonalú ámbitusát.” Lebontásakor „…a tetőzetet hazahordtuk, disznópajta, sütő készült belőle. Ezt aztán idős Majos András vette meg az 1920-as években, és építette át az alapot és egyes falrészeket megtartva. (…) Senki el nem hinné most, hogy a főfalai a Kós Károly rajzolta-metszette kúriából maradtak itt mementónak.” Ma ifjabb Majos András (III) tulajdona.
A harmadik észrevételem: kár volt nem feltárni az épület pincebejáratának jobb oldali falán lévő, szépen faragott, 1717-ből származó két szép követ, amely az átnyilazott nyakú őrdaruval a Henter család címerére utal. Kónya Ádám említi ezt a kötetben lévő remek tanulmányában, be is mutatva a két kőtöredékről készített rajzát, de nem jelöli meg, hogy melyik rétyi házban találhatóak. Nos, én, aki a bevakolás előtt még láttam ezeket a kőtöredékeket, leírtam, hogy hol vannak. A feljavításkor megérdemelték volna a szakszerű feltárást, de ez sohasem múlta idejét.
Csak egy helytörténész véleménye e három észrevétel. A Széchenyi Könyvtárban található az 1700 lapot tartalmazó Antos-irattár, lehet kutatni, ellenérveket felhozni. Ha valaki bebizonyítja állításaim ellenkezőjét – nyilván ideillő dokumentumokkal –, meghajolok előtte. Addig azonban fenntartom azt a véleményemet, hogy ne akarjuk ezt az épületet kúriává előléptetni, mert a már említett fényképen látható kicsi ablakok is azt bizonyítják, nem az volt. Ettől még nem csökken sem az értéke, sem a régisége, csak éppen a maga helyén marad. Antos-háznak sem helyes nevezni, mert történelemhamisítás, hiszen az Antosok korában nem lakóház, hanem gabonás volt.
A gabonást régen Futurának nevezték. Ez angolul jövőt is jelent. Tehát Futura Ház (Jövő Háza) lehetne a megfelelő keresztnév, ha a „keresztszülők” lekicsinylőnek tartják a gabonás szót.
Így a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna.
