Új főnöke van a Román Hírszerző Szolgálatnak: Mihai Răzvan Ungureanu exkülügyminiszter, akit az államfő jelölt a március óta betöltetlen posztra, és akinek kinevezését elsöprő többséggel támogatta a parlament két háza. Ungureanut februárban a kormányfő menesztette.
Tăriceanu azt sérelmezte, a diplomata nem tájékoztatta őt arról a sajnálatos tényről, hogy hónapokkal azelőtt Irakban az amerikai hatóságok kémkedés gyanújával két román állampolgárt őrizetbe vettek…
Ennél összetettebb és bizonytalanabb az, hogy miért ,,mondott le" márciusban Claudiu Săftoiu kémfőnök. A háttérben egy lehallgatási botrány állt, amely kiverte a biztosítékot a Cotroceni-palotában. Ráadásul Săftoiu meghallgatásán beismerte, hogy az általa vezetett intézmény valóban rendszeresen hallgatott le telefonokat, noha az alkotmány értelmében ehhez bírói hozzájárulás kellene, hiszen a hírszerzés nem politikai rendőrség, s csak abban az esetben folytathat lehallgatásokat belföldön, ha ezt a vizsgálóbíró, kémügyben nyomozva, indokoltnak látja… Ők viszont — hangsúlyozta Săftoiu — a legfőbb ügyész utasítására hallgattak le.
Egy interjúban kipakolt az exkém, mint akinek már nincs és nem lehet veszítenivalója, elmondta: igen, állandóan ,,felülről" kaptak utasításokat, felhasználták őket. Arról viszont, hogy kiket hallgattak le, és miért, s a politikusok tényleg egymás lejáratására használták-e fel a nagy hírű intézményt, meglehetősen sejtelmesen beszélt. Amikor a botrány kirobbant, ő kifejtette az államfőnek, hogy vagy dolgozik tovább, s úgymond ,,megreformálja" az intézményt, értelemszerűen megszüntetve az illegális telefonlehallgatásokat, rendet csinál, vagy lemond. Traian Băsescu elnök az utóbbi változat mellett döntött.
Hogy azóta is folynak-e lehallgatások, továbbra sem tudni. Erről Ungureanu sem beszélt, a beiktatása alkalmából adott, rendkívül szűkszavú nyilatkozatában, a rámenős újságírók kérdéseit óvatosan megkerülve, arról biztosította azokat, akik megbíznak benne: mindent elkövet, hogy a román hírszerzés azzal foglalkozzék, amivel az alkotmány szerint foglalkoznia kell. Ez mintha burkoltan annak az elismerését is jelentené, amiről pórul járt elődje beszélt.
S ha valóban felhasználták belpolitikai célokra a hírszerzőket, mi a garancia arra, hogy a haladó hagyomány nem folytatódik?
