Haarberg Orsolya természetfotós csütörtök este remek vetítéssel egészítette ki Izland és Skandinávia című fotókiállítását a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. A Norvégiában élő, magyarországi származású fotográfus életéről, kulisszatitkairól mesélt, bemutatta a National Geographic által kiadott könyveiket, s olyan életformára villantott rá, amely minden szépsége, változatossága ellenére igen sok erőt, kitartást, szívósságot kíván.
Haarberg Orsolya sepsiszentgyörgyi fotókiállítása múlt héten nyílt meg a Lábas Házban (a tárlat november 4-ig látogatható, akár remek földrajzórákat is lehetne ott tartani!), egy nappal később pedig vetített képes előadást tartott. Ennek különlegessége két digitális diaporáma, azaz olyan, zenével kísért, egymásba folyamatosan áttűnő vetített képek sorozata, amely műfajként reneszánszát éli a világ nagy természetfotós rendezvényein, ám mifelénk nagyon ritkán látni a mostanihoz hasonló színvonalú összeállítást. A most bemutatott fotókat Haarberg Orsolya és férje, Erlend készítette, a zenét magyarországi barátjuk, Kalotás Csaba szerezte. Lappföld és Izland tájait, élővilágát, kontrasztjait ismertette olyan képekkel, amelyeknek ma már az amerikai National Geographic a fő megrendelője, ebben a műfajban ugyanis ez a magazin a világ első számú kiadója és finanszírozója.
Haarberg Orsolya 1977-ben született Baján, természetszeretőként fordult a fotográfia felé, tájépítész szakon diplomázott 2002–ben, s szerepet vállalt a WWF magyarországi hód-visszatelepítési programajában, vadgazdálkodási téren is képezte magát. 2004-ben egy norvégiai kutatóúton ismerte meg férjét, Erlend Haarberg profi fotóst, akivel 2005 óta együtt fényképeznek, főként skandináv országokban. Fényképeiket természetfotós magazinok közlik, több, Lappföldet és Izlandot bemutató fotóalbumuk is megjelent angolul, magyarul is. Most éppen a norvég partvidéken, a fjordokon fotóztak, Orsolya onnan érkezett Sepsiszentgyörgyre a Transnatura projekt első meghívottjaként.
Haarbergék az év felét rendszerint otthonuktól távol töltik, megbízásaikat több hónapos terepmunkával teljesítik. Naponta hátukon cipelik a fotófelszerelést, Orsolya általában harminc kilót, Erlend negyvenötöt. Nikon fényképezőgépekkel és optikákkal dolgoznak, sátorban, lakókocsiban vagy kutatóházakban alszanak fagyban, hóesésben egyaránt, éjszakai hidegrekordjuk mínusz 32 fok. Orsolya nemcsak az északi természet rendkívüli szépségeit ismeri, hanem a tengeribetegséget s az egerek által elfoglalt lakókocsi élményét is. A terepmunka után kis erdei házukban dolgozzák fel a fotókat, aztán kezdődik minden elölről. Nem a romantika miatt választották otthonukat, hanem mert annak fenntartása a legolcsóbb. Igen egyszerűen, szerényen élnek, ivóvizük a szomszédos patakból származik, fürdőszobájuk parányi, lakóépületüket csak az elmúlt években tudták kényelmesebbé tenni.
Mindezek ellenére Haarberg Orsolya tisztában van azzal, hogy élete, bár sok kompromisszummal jár, kiváltságos és kalandos. Jó csapatot alkot férjével, s most, hogy végre tisztességesen meg is fizetik munkájukat, élvezik annak minden percét, nagyon hálásak ezért a lehetőségért. „Hihetetlen szabadok és a magunk urai vagyunk, olyan, mintha egy álomban élnénk, bízunk benne, hogy csak később kell felébrednünk” – jegyzi meg. Manapság ugyanis nagyon nehéz megélni természetfotózásból, őket szó szerint a National Geographic magazin megrendelése mentette meg más kényszerpályától. Bár a megszülető táj- vagy természetfotó élménye elragadja, ma már az elégtétel számára, hogy nem csupán elkészíti a rengeteg képet, hanem alkotásaikat értékelik, megfizetik, és folyóiratokban, könyvekben közlik is azokat.
