Grencsó István szaxofonost nem először láthatták a szentgyörgyiek ebben a szerepben: tavaly nyáron a színház kamarateremében Kiss Béla képzőművész akciófestészetére improvizált, most pedig zenekarával, a Grencsó Kollektív Kifőzdével lépett fel.
Szereti ezt a műfajt, Budapesten gyakran hívják kiállítást megnyitni, szólóban, zenekarral egyaránt. „Mostanában két galéria kimondottan igényli a mi muzsikánkat” – magyarázza Grencsó István, de szívesen vesz részt irodalmi esteken is, költészet és zene együtt számára nagyon kedves. A Magmában elhangzott produkciójukról azt mondja, egy ilyen megnyitón nem lehet „konkrét” zenét játszani, mert azzal csak „bezárja” a témát, vagy csak szórakoztatja a hallgatóságot, amit ők előadtak, az egy „nyitott hangvezetés”. Végigkalauzolják az embereket a termeken, és „egy ilyen spontán hanginstallációval járulunk hozzá a kiállításhoz”, a zenészek egymásra figyelése és a kiállítás hangulata eredményezi a muzsikát, vagyis azt a pillanatnyi érzések, gondolatok hozzák világra. „Ez nagyon jól működik, sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint egy leírt, merev művet előadni, mert ha egy kiállításon eljátszom egy ismert darabot, az nem illő oda. Ez a fajta improvizatív zene egy kicsit gondolkodásra készteti a nézőket, akár csupán elmerengésre, esetleg így ők is jobban befogadják a látottakat, ez a muzsika megnyitja a fantáziát” – összegez Grencsó.
Dzsesszegyüttesük azért lett „kollektív kifőzde”, mert zenéjük nagyon sok része – hatvan-hetven százaléka – a színpadon születik, vannak ugyan témák, „amelyek megjelennek, de utána a többi nyitott, akkor és ott fűszerezi mindenki, hozzáadja a magáét, ez a spontán kompozíció mindig más, minden koncerten másképp szólnak a darabok”. Saját fűszereiről azt vallja, szereti kinyitni az emberek képzeletét, gyakran használ ritmikai kontrasztokat. Grencsó István egyébként mostanában azon töpreng, milyen kár, hogy „romlik el a világ”, sokat bánkódik azon, hogy a kultúra, a kreativitás háttérbe szorul, és inkább a fogyasztói, szórakoztató, időtöltő jelenségek kerülnek előtérbe. Ezen szerinte változtatni nem lehet, mert a média nagyon erős, a tömegek nagyon komolyan manipuláltak, az iskola, az oktatás gyengül. Emiatt egy kicsit borúlátó, de mivel zenekarában is vannak fiatalok, úgy véli, „mindig van remény, mindig vannak, akik továbbviszik a fáklyát, fölveszik a küzdelmet, és próbálkoznak”.
