Dimény János iskolaigazgató a bentlakásából ötvenhat esztendővel ezelőtt megszökött, forradalomhoz csatlakozni kívánó Bíró Benjámin, Józsa Árpád Csaba, Kovács János és Moyses Márton emlékét idézte. Nagy Mátyás diák a forradalom kitörésé­hez vezető eseményeket ismertette, majd Moyses Márton tragikus életútját taglalta: szólt a meghiúsult határátkelésről, elfogatásáról, iskolából való kicsapásáról, marosvásárhelyi és kolozsvári diákéletéről, meghurcoltatásáról, bebörtönözéséről, fogva tar­tása idején tanúsított ellenállásáról, a nagy­ajtai kényszerlakhelyén megéltekről és brassói, tiltakozásképp vállalt tűzhalálról is. Márton Árpád képviselő rövid beszé­dében úgy fogalmazott, bár igaz, hogy manapság félelem nélkül megemlékezhetünk hőseinkről, de azért nem szabad megfeledkez­nünk: a román nacionalizmus nemhogy meg­szűnt, de erősödőben, ezért rajtunk áll vagy bukik, hogy lesz-e, ki ellenük felléphet.
Megnyitóbeszédében Kékesi-Keresztes Lujza magyar szakos tanárnő az Erdővidék legjobb versmondóit megmozgató verseny szervezésének okát is elárulta. Mint mondotta, amikor az új hatalom az elnyomás eszközével élve akarta elfogadtatni dominanciáját, s minden kritikusi hangot megütő kezdeményezést betiltott vagy ellehetetlenített, az irodalom maradt az egyetlen eszköz, melynek segítségével – „sorok közé bújtatván” – ki lehetett mondani az igaz­ságot. Napjaink iskolásaival a versek révén ismertetné meg az akkori időket, s reméli, közelebb kerülnek az ötvenhat esztendővel ezelőtti hősies eseményekhez is.
A vetélkedőn első díjat szerzett a ba­róti Grad-Molnár Deák Áron és a száraz­ajtai Gecse Nimród (az V–VI. osztályosok megmérettetésén), a baróti Farkas Gyula és a székelyszáldobosi Demeter Katinka (VII–VIII. osztály), Farkas Bog­lárka (IX–X. osztály) és Ágoston Mátyás (XI–XII. osztály).