Temploma fennállásának nyolcvanadik évfordulóját ünnepelte hét végén a vajnafalvi református egyházközség. Szombaton az Otthonunk, a templom című gyermekfoglalkoztatásra várták a fiatalokat, ezt követően a templomépítés körülményeit taglaló konferencián vehettek részt az érdeklődők.
Orbán Judit lelkipásztor elmondta: a vajnafalviak régi álma és jogos igénye volt, hogy saját, méltó templommal rendelkezzenek. Az álmot a templomépítő lelkész, Havadtőy Sándor vállalta fel, az ügyben 1929-ben kezdett levelezni az egyházkerület építészével, Debreczeni Lászlóval. Eredetileg tanácstermet is szerettek volna az épület egyik falához csatolni, a későbbiekben ez nem valósult meg – ismertette a lelkipásztor. Az építésben lényegesek az adományok, a 655 ezer lejes összköltségből egymaga Olosz Sándorné 400 ezer lejt adományozott. Isten hajléka végül 1932-ben épült meg. „Hogy milyen lett az elkészült templom? Mindent összevetve: sokkal szebb, mint amit Debreczeni előrelátott. A kövek összeálltak, mert Isten embereket vett akkor rá az adakozásra” – összegzett Orbán Judit.
Debreczeni László (1902–1986) emlékét Gazda József tanár elevenítette fel. Az építészt személyesen ismerte. „Egy arc van előttem, szikár, konokan komoly, gondterhelt és felelősségteljes arc. Amikor megismertem, közel volt már a hatvanhoz. Megszállott szerelmese a népművészetnek, főleg az épített értékeknek. Értékmentő, értékeinket felleltározó és értékteremtő ember volt” – idézte fel. A konferencián Zorkóczy Zenóbia színművész Reményik Sándor Kövek zsoltára című versét adta elő.
Kopacz Levente presbiter érdeklődésünkre elmondta: a kilencvenes évek végén, Bukovinszky Miklós lelkész ideje alatt még azon gondolkodtak, bővíteni kell a templomot, hogy a hívek beférjenek. Mára viszont ez nem okoz gondot, miután igen megcsappant a templomlátogatók száma, az idősebbek járnak istentiszteletre, de a fiatalabbakat is közelebb kellene vonzani a templomhoz – értékelte Kopacz.
A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Incze Sándor nyugalmazott esperes hirdetett igét (a lelkész korábban Kovásznán szolgált). A presbitérium döntése alapján az összegyűlt perselypénzt kétezer lejre kerekítették, az összeget a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcában épülő református templom építésére ajánlották fel. Az istentiszteleten közreműködött Debreczi Kálmán színművész, a Kovászna-belvárosi Egyházközség Férfidalárdája, a Kovászna–vajnafalvi Református Egyházközség Hozsánna Kamarakórusa.
