Tökéletességre törekszenek, nagy követelményeket támasztanak másokkal, de még nagyobbakat önmagukkal szemben. Állandó készenlétben élnek, egy percet sem képesek lazítani. A szélsőségesen teljesítmény- és sikerorientált személyiségben nem működnek a ,,biztosítékok", s így a túlterhelés magát a ,,szerkezetet" károsítja. Azaz a rossz, a rosszul kezelt stressztől betegszik meg az ember.

Egyre több betegség hátterében fedezik fel a károsító lelki tényezőket, ezért egyre gyakrabban hangzik el az orvosok szájából: éljen nyugodt, stresszmentes életet. Ez nemcsak igazságtalan, de félrevezető is — mondja Valló Ágnes belgyógyász a hvg.hu-nak nyilatkozva. — A stressz mindennapi életünk része, alkotó energiáink forrása, mely cselekvésre sarkall. A jótékony stressz kihívás, késztetés. Segít, hogy reggelente frissen, elevenen ébredjünk, hogy napközben lelkesek, pozitívak, kreatívak legyünk, ösztönöz, hogy határidőre elkészüljünk a munkánkkal. A túlzott, mindent elborító, kontrollálhatatlan stressz azonban felmorzsolja energiáinkat, kiégést okoz, tönkreteszi kapcsolatainkat, karrierünket, aláássa önbizalmunkat, és romboló hatással van egészségünkre.

A napirend, az előre eltervezett munka megzavarásának, szétzilálásának közismert eszköze az állandóan bekapcsolva tartott mobiltelefon. A legtöbb embernek nagy terhet jelent, ha szakmáján kívül olyasmiben is kiválónak kell lennie, amit soha nem tanult: profi módon, eredményesen kell kommunikálnia. A siker ugyanis legfeljebb ötven százalékban függ a szakmai hozzáértéstől, a másik ötven százalékot a szakmai rátermettség, a kommunikációs képességek, tárgyalási stratégiák döntik el.

Az emberek többsége túlzottan érzékeny a stresszre, a mindennapi élet izgalmaira. A világot fenyegetőnek, ellenségesnek éli meg. Hajlamos a bolhából elefántot csinálni. Túlzottan aggodalmaskodó, amit önuralommal leplez. Márpedig az így elfojtott indulatok állnak legtöbbször a szív- és érrendszeri betegségek hátterében. (f. e.)