Az olyan bábákat, akik iskolába nem jártak – olvasható a parancsban –, azaz a szakképzetleneket „a falukon ne szenvedjenek [ne tűrjenek], hanem csak olyanokat, akik Vásárhelyen [Kézdivásár­he­lyen] a Regiment felcsernél scholára [iskolába] jártanak és[a] hitet [az esküt] letették”. E körlevél közvetett módon utal arra, hogy a bábák bizonyos fokú szakmai felkészültsége már ekkor biztosított. Kézdivásárhely városi tanácsának 1805-ben készített jelentése arra mutat, hogy a II. székely gyalogezred parancsnoksága a bábákat valóban ellenőrzi, mert azok a határőrezred orvosának felügyelete alatt állnak.
1775 előtt Erdélyben nincs orvosi főiskola és bábaképzés. Az erdélyi diákok az orvosi ismereteket Nagyszombaton, Bécsben, Hollan­diában sajátítják el. Erdélyben az iskolai szakképzés hiányát az úgynevezett „orvosi magániskolák” pótolják. Egy-egy jól felkészült, külföldi iskolázottságú tanár, mint például Pápai Páriz Ferenc (1649–1716), az enyedi kollégiumban tanítja azokat, akik orvosi szakismeretre akarnak szert tenni. Pápaihoz hasonlóan tanítványokat nevel Szeben főorvosa, Köleséri Sámuel (1663–1732) is. Gróf Bethlen Kata (1700–1758) általa ismerkedik meg az orvoslás alapvető rejtelmeivel. A magánjellegű oktatás azonban nem pótolhatja a szakszerű orvos- és bábaképzést, ezért ennek megszervezése időszerűvé vált. Az első próbálkozást 1751-ben teszi Perlitzy János Dániel (1705–1778), Nóg­r­ád megye főorvosa, amikor átfogó tervezetet készít és nyújt át Mária Terézia (1717–1780) magyar királynőnek. Olyan főiskola felállítását javasolja, amely orvosi és sebészi ismereteket közvetít, de független az egyetemektől. Ja­vasolja azt is, hogy tegyék lehetővé a hazai gyógynövények hasznosítását, ne külföldről és drága pénzen kelljen behozni azokat. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy csak szakemberképzéssel lehet megakadályozni a kuruzslást és biztosítani a jobb egészségügyi ellátást.

Intézményesítés
A főiskolai orvosképzést Mária Terézia rendeletére hozzák létre 1775. január 25-én. Ezt a kolozsvári „egyetem” jogi és bölcsészkara mellett szülészeti tanszékkel együtt szervezik meg. Előadótanárnak az osztrák Laffer Józsefet nevezik ki. A főiskolát azonban 1784-ben visszaminősítik, Királyi Akadémiai Lyceummá alakul. Néhány évvel később az orvosi oktatás önállósul, és felveszi az Orvos-Sebészi Intézet nevet. Itt diplomás sebészeket és okleveles bábákat képeznek. Ezek a Leibachi (ljubljanai), valamint a salzburgi líceumokéhoz hasonló képzettséggel bírnak. Ettől kezdve Erdélyben fokozatosan háttérbe szorulnak a tudatlan bábák. Mivel az állam az Orvos-Sebészi Intézetet szűkmarkúan támogatja, ezért az a főiskola szerepét valóban nem töltheti be, mert nincs lehetőség a kutatómunkára.
Az országos főorvos, Nyulas Ferenc 1807 táján felkéri a megyei orvosokat arra, hogy minél nagyobb számban küldjenek Ko­lozsvárra szakmai felkészítésre gyakorló bábákat. A felkészítés sikerének biztosítására – az oktatás idejére – a bábáknak fizetést adnak. 1815 és 1824 között rendszeresen tartanak bábaképző tanfolyamokat, ezek irányítója Gecse Dániel marosvásárhelyi orvos.
1847-ben Erdélyben 888 bába működik, azaz a képzett bábák száma 1807-hez viszonyítva több mint hatszoros. A bábaképzés általánossá válásának eredménye látványos. Marosvásárhelyen a szüléseket 1836-ban 14 bábasszony vezeti le, de rajtuk kívül még működik egy hatóságilag fizetett bábaasszony is. 1900-ban az okleveles bábák száma 21, mintegy ezer lakosra jut egy. Ekkor a városban és a környékén a csecsemőhalálozás aránya kisebb, mint Erdély más régióiban. Hasonlóan örvendetes fejlődés figyelhető meg több székely városban is. A 8665 fős Sepsiszentgyörgyön 1912-ben tíz bába működik. Ez azt jelenti, hogy minden 966 személyre számítható egy bába. Ez lehetővé teszi a szülések szakszerű levezetését és a hatékonyabb gyermekvédelmet. Eredménye, hogy itt is tetemesen csökken a szülésben elhunytak száma, és visszaesett a gyermekhalandóság is.

Anyanyelvű oktatás
Mivel Erdély már a XVIII. században több nemzetiségűvé alakult, ezért a hatóságok támogatják az anyanyelvű képzést. Mária Terézia és II. József korától kezdve az egészségüggyel kapcsolatos ismereteket magyar, német, román nyelvre is lefordítják és népszerűsítik. Az anyanyelvű képzést több adat bizonyítja. 1778-ban Osztrovics József, aki Bécsben végzett „Erdély országa költségén”, a kolozsvári főiskola meghívására írt beadványában megemlíti, hogy már korábban is oktatott latinul, magyarul, németül és románul. Hajlandó a „Gubernium parancsolatából a magyar és ohlá (!) asszonyokat a bábaság tudományára” oktatni. Ő 1777-ben és 1778-ban is tanított Tordán románul bábákat. Úgy gondolja, hogy „az oláh nyelvre is szüksége vagyon egy bábaságot tanítónak”. 1773 és 1774 táján Szebenben is működik német és román nyelvű bábaképzés. Az említett években a bábaképző intézet irányítója Michael Theophil Blasius volt. A hallgatók Szeben város főorvosa előtt teszik le a vizsgát, és válnak hivatalosan elismert okleveles bábákká. 1807-ben Nyulas Ferenc beszámol Blasius munkásságáról is. Ő úgy tudja, hogy Blasius Szeben­ben évi hatszáz forintért tanított német és román anyanyelvű bábákat. Amikor Osztrovics Józsefet 1790. november 25-én a bécsi kancellária, a Főkormányszék javaslatára kinevezi „adjunktus professzor”-nak a kolozsvári intézetbe, akkor arra kötelezi, hogy „az anatómiát, chirurgiát és bábamesterséget magyar és oláh nyelven is tanítsa”.
(folytatjuk)