A romániai falvak lakhatóbbá tételében ott tartunk, ahol az angol vagy német települések valamikor a tizenkilencedik század végén vagy a huszadik elején. A városi komfortot a víz-, villany- és gázvezetékek, az aszfaltozott utak és sok, ezekkel együtt járó egyéb szolgáltatás jelenti, s mint láthatjuk nap mint nap, a székely falvakban most kezdték meg a csatornázást és a víz bevezetését, úgyhogy világos: a két korábbi század adósságát legfeljebb a huszonegyedik törlesztheti – ha törleszti, és lesz rá uniós pénz.
Egy tekintetben azonban már sikerült a szinte egyidejű lépéstartás az irigyelt Nyugattal: az elektronikus kommunikáció szinte azonnal betört hozzánk is, ma már mindenki mobilt szorít a füléhez jártában-keltében, a műholdvevő antenna pedig hatalmas fülként ott virít a nyomortelepi viskókon is, mert azok lakói sem kívánnak lemaradni a nagyvilág ezernyi érdekességéről. A százlátó üvegként villódzó képernyők varázsa mindenkit lenyűgöz, s némi havidíj fejében bárki meghívhatja a legelőkelőbb nagyvilágot akár a legszerényebb hajlékba is.
Nos, a folytonos megújulásban élő szolgáltató most új technikai megoldás bevezetésére készül, üvegszálas hálózatok lefektetése folyik Háromszéken a legfontosabb itteni szakcég (különben kelet-európai multi), az RDS-RCS részvénytársaság megyei kirendeltsége révén. A cég többségi tulajdonosa, mint köztudott, a különféle listákon előkelő helyeken szereplő Teszári Zoltán. A leg-es jelzők hallatán Pete István igazgató rögtön pontosítani kíván:
– Nem a mienk a leginkább kiépített hálózat, mert van a cégnek sokkal jobban lefedett megyéje is, de a kétharmad körüli arányt valóban elértük. Most arra álltunk rá, hogy üvegszálas hálózatot építsünk ki az egész országban. Egy próbarendszer már működik Bihar megyében, készül a szatmári is. Az összes települést összekötjük üvegszállal, mert ebben óriási kommunikációs lehetőség rejlik. Egy időben jelent internetes, kábeltévés és vonalas, vezetékes telefonrendszert, ezenkívül az ún. mobilinternet-hozzáférést is lehetővé teszi a 3G, ahogy nevezik. Azaz, ha az ember elmegy valahova kirándulni, és viszi a laptopját magával, és ha a stick nevű kis antennát beteszi a helyére, bárhol tud vele internetezni. Ezért hívják mobil internetnek.
– Önök annak idején a Szalló-féle hálózatra alapoztak…
– Inkább a jogdíjakról beszélnék. A UPC cég annak idején, 2000-ben a bérlőszámot vette meg néhai Szalló Lászlótól, és két év múlva vásárolta ezt meg az RDS. Az akkori hálózatból már semmi sincs meg, a bérlőszám viszont gyarapodott, a szolgáltatás minősége is jobb, mint annak, amit rohammunkával és a legtakarékosabb beruházással hoztak létre. Az RDS azóta is, a válság ellenére, egyfolytában beruház, Kovásznát bekötöttük az üvegszálas szolgáltatásba, Csernátont nemkülönben, Sepsiszentgyörgyön már csak az van a teljes hálózatban, amelyen át analóg és digitális kábeltévé-, internet- és mobilszolgáltatást tudunk nyújtani. A digitális sugárzású vételi rendszerben már megtalálható nyolc HD felbontású adó is.
– Az üvegszál nagy előnye felénk, hogy a fémtolvajok nem fenik rá a fogukat, ők is megtanulták, hogy nem sokra mennek vele az ócskavastelepeken. De meddig ér a vezeték?
– A lépcsőházig, ott történik az átkonvertálás klasszikus jelre, onnan hagyományos kábelen megy be a lakásokba, internetkábelen a rooterbe, illetve a számítógépbe vagy a televízióba. Az üvegszál előnyei: sokkal nagyobb sebességű a továbbítás, és nincs rajta veszteség. A régi kábeleken háromszáz méterenként meg kellett erősítenünk a jelet, és bizonyos magasabb frekvenciákon nagyobb volt a veszteség is. Minden erősítés zajt visz a rendszerbe. Az üvegszállal húsz-harminc kilométerről lehet szállítani anélkül, hogy meg kellene erősíteni a jelt.
A jeltovábbítás gyorsasága nem akadémikus kérdés, mindenki, aki már bosszankodott képernyő előtt ülve, tudja: távolról sem mindegy, mennyi idő alatt érkezik válasz arra az üzenetre, amit elküldött. A cég szakembere szerint hamarosan sor kerülhet Uzon bekapcsolására a rendszerbe, a községen ugyanis már áthalad az „intercity”-nek becézett fővonal, melyet kiterjesztenek Erdővidék felé is. A cég pillanatnyilag piacvezetőnek számít a megyében, számokat nem kíván a vezető közölni. Kézdivásárhelyen csak internetszolgáltatást nyújtanak, azt is csak cégeknek. Pete úgy ítéli meg, lenne még lehetőség a terjeszkedésre, a beruházások felől nem ő dönt. Amikor a kínált műsorcsomagokról szól – összesen 123 adás –, eszembe jut két dolog, ami nekem személy szerint is hiányzik. A Hír-tévét, mint ismeretes, az Echo-tévével helyettesítette a cég, s ebbe a mai napig sem nyugodott bele a közönség jó része. Az igényt közölték a központtal, de egyelőre nem tudott semmi vigasztalót mondani. Viszont a Kossuth Rádiót illetően van egy ötlete. Rádióadást kábeltévés hálózaton keresztül továbbítani nem szabad, de javasolni fogja, hogy a digitális csomagba – melyben amúgy is vannak rádióadások – vegyék be a Kossuth és a Petőfi rádiót is. Ha ez meglesz, egy bérelhető doboz segítségével ezeket is fogni lehet. Valóban itt az ideje, hogy lépjen végre a cég.
