Átlagsebességük eléri a több mint negyvenhárom kilométert óránként, de ez még kevesebb is lehet. (Moldáviában például az átlagsebesség 60 km/óra.) A sínek alá régebb zúzott követ döngöltek, hogy szilárdabbak és tartósabbak legyenek, ezért gyorsabban közlekedhettek a vonatok. Most csak pénzt fektetnek és vernek bele, amit elmos a víz, elvisz a szél és a korrupció, ennek következtében egyre több szakaszon sebességkorlátozást kell bevezetni. Így értük el 2010-ben, hogy egy év alatt a vonatok öt év és négy hónapot késtek. Ezt nem tudom, miként számították ki, de az a gyanúm, hogy ezek nálunk nem előre, hanem hátrafelé mennek. A nagy igyekezetben az utóbbi négy évben sikerült elkölteni fejlesztésekre 246,3 millió eurót, és 1134 kilométernyi vasúton kellett sebességkorlátozást bevezetni. Japánban a Shinkansen-vonatok soha nem fognak minket késésben utolérni. Ott ugyanis ezek a szerelvények egy év alatt 36 másodpercet késtek. Hol állnak ezek tőlünk?!
A vonatközlekedés a lejtőn lefelé, a csúszópénz meg lentről felfelé megy. Az illetékesek most jöttek rá, amit már rég tudott mindenki, hogy a vonaton nem érdemes jegyet venni, mert akkor az ember félpénzzel utazhat. Csak oda kell menni a keresztapához, akit mindközönségesen naşulnak neveznek nálunk, és vele könnyen ki lehet egyezni. Ő csak végzi a munkáját és begyűjti a pénzt. De nehogy azt higgye valaki, hogy övé az egész pénz. Nem! Ő csak az egyharmadát teheti zsebre, a többit viszi a vonatvezetőnek (nem mozdonyvezető!). A vonatvezető egy részét továbbadja a szuprakontrollnak, és az szintén egy részét az országos revizoroknak, ellenőröknek, és így tovább... Most éppen mintegy kétszáz személyt hallgattak ki ebben az ügyben. És ki tudja, hogy a kenőpénz, a vonat és a nehéz kő hol áll meg? A pénz csúszás-mászásában a legnagyobb gondot annak elrejtése jelentette. De találékonyság, az van! Olyan rejtekeket találtak neki, mint: a szemeteskuka, lámpatest, kapcsolótábla, WC-papírtekercs belseje és egyebek. Amit Bukarestben kellett átadni, azt az Északi Pályaudvar tízes számú újságosbódéjában tárolták, ahol ismerősek adták fennebb egyéb kis ajándékok, például whiskyk kíséretében. Emiatt a vasút vesztesége másfél év alatt kb. 200 millió lejre gyűlt.
Most kezdem megérteni, hogy miért akar a Nemzetközi Valutaalap mindent privatizálni! A vasutat szőröstül-bőröstül oda kellene adni az ott és a vasút közelében dolgozóknak. Fizetést sem kellene kapniuk. A kalauzok három nap alatt megkeresik saját fizetésüket. Fennebbvalóik szintén egy-két nap alatt, egészen fel a közlekedési miniszterig. Az államnak nem is kellene nekik fizetést adnia. A többiből futna áramfogyasztásra, vasúti pálya és vasúti kocsik javítására, és minden egyébre, amire kellene.
A hónap végén még jövedelem is maradna.