Vadász utcai, gyengén felszerelt sportterem, kb. 20 néző. Játékvezetők: Al. Constantin és P. Iacob (mindkettő brassói). Sepsi: Jobb–Zerkula 3, Gociman 4, Teişanu 2, Bogdán, Roşca 4, Măcelaru 3 (cserék. Chituţo, Petrilă 3, Deák Sz. 1, Deák H. 1, Nişte 1., Bede). Edzők: Akácsos Barna és Vida Attila. Szászsebes: Balázs–Munteanu R. 7, Macarie 7, Mărginean, Cunţan 4, Morariu 2, Farkas 7 (cserék: Munteanu M., Chiriţă, Cutean 2, Grozav 1, Bad, Dumbrăvean, Nimu, Opriţă, Borza). Büntetőpercek: 10–6. Hétméteresek: 4–6 (értékesítve 3–6).
A vendégcsapat magassági és súlyfölénye igazából csak a második félidőben éreztette hatását, ekkor „el is húzott” a szászsebesi gárda, adott pillanatban tízgólos előnyt is jegyeztünk. Ehhez nagyban segítette az a fejetlenség, ami a rendezés körül kirobbant. Először is a lapot író két kislány köszönőviszonyban sem állt feladatával, hibát hibára halmozott, és ezzel „rákényszerítette” a vendégek edzőjét, hogy „felcsapjon” harmadik bírónak, vagy ellenőrnek – mindegy, tény hogy megállás nélkül hangoskodott, vitatkozott a lap íróival, a mérkőzés két játékvezetőjével, akik egyébként nagyon gyengén fütyörésztek, s nagyban hozzájárultak a kialakult „ingyencirkuszhoz”. Hogy ez a szászsebesi edző miket csinálhat hazai környezetében?... Felbomlott tehát a rend, a fegyelem, erőre kapott a fejetlenség, a bírói asztalnál sohasem tudták, mi az eredmény, a játékvezetők átvették a gólok számolását, s volt, amit feljegyeztek, volt, amit nem... Mindent összegezve, ez a káosz kétségtelenül kihatott a játékra, csapatunk, játékosaink – akiknek sorából kitűnt: Jobb, Zerkula, Gociman, Petrilă – teljesítményére, rontotta a meccs sportszerűségét, színvonalát. Nem erre számítottunk. Kézilabdáért mentünk a Vadász utcába, és nem paródiáért. (áros)
