A Partvonal Kiadónak köszönhetően új kiadásban olvashatjuk Susan Hill paranormális jelenségekről szóló könyvét. A borító és a kötethez megírt ajánló önmagáért beszél. 175 oldalnyi borzongás, melyhez az elbeszélő a gótikus regényekhez hasonló stílust használja. Hogy miért jó ez a könyv? Például azért, mert az olvasó a meghitt karácsonyi este hangulatából hirtelen kísértet lakta, öreg kastélyban találja magát, s maga sem tudja eldönteni, mi valódi, s mi nem.
Arthur Kipss a főnöke által megbízott jogász, akinek feladata az Alice Drablow temetésén való részvétel, majd a nő hagyatéki papírjainak átnyálazása. Mit sem sejtve utazik az angol kisvárosba, ahol a dolgok különös fordulatot vesznek.
A történet csodálatos hangulattal indul: a szeretet ünnepén, karácsonykor az ekkor már idősödő ügyvéd háza udvarán sétálgat, ízlelgeti az éjszakát, örül a civilizáció oly távoli, de mégis oly közeli voltának. Belép a házba, családja körébe, ahol harmonikus egyetértésben éppen rémtörténeteket mesélgetnek egymásnak. Az eddig oly tökéletes este ezzel válik hirtelen ijesztővé, a „valóságtól” elrugaszkodott történetek villámként csapnak Arthur Kipps emlékei közé, kiválasztva a legborzasztóbbat, melynek köszönhetően koravénné vált...
Hónapokkal később tollat ragad, és belekezd élete legmeghatározóbb eseményének elbeszélésébe, mely még jogász korában történt, amikor is Mr. Bentley ügyvédi irodájában dolgozott. Főnöke áthárítja rá az eleinte egyszerűnek tűnő ügyet. Az egyik régi ügyfelük eltávozott az élők sorából, az irodától azonban valakinek hivatalból meg kell jelennie, és ezt követően a hátramaradt házban levő iratokat átnéznie. Ezt a feladatot kapja Arthur Kipps. Úti cél tehát Crythin Gifford, a mezőváros. Ennek közelében, a mocsár területén fekszik ügyfelük, Alice Drablow elhagyatott háza. Megérkezéskor értetlenül kell konstatálnia, hogy az ügy elmesélésével mindenkiben zavart és félelmet kelt, ugyanakkor hiába érdeklődik barátok, rokonok iránt, a városka lakói megtagadják a válaszadást. A temetést, ahogy azt előre megjósolták a helyiek, mindenki kerülte. Kipps azonban észrevett közelükben egy titokzatos, betegnek látszó fekete ruhás nőt. Amikor kísérőjének említette e felfedezését, félelmében ájulás közeli érzés lett úrrá a férfin, s csak annyit mondott el a nőről, hogy szellem, s ahányszor felbukkan, meghal egy gyerek.
Az események ezt követően felgyorsulnak, egy póni vontatta cséza viszi ki az ekkor már kicsit megdöbbent jogászt Ms. Drablow házához. Itt pillantja meg másodszor a fekete ruhás nőt, akinek láttán rendkívül rossz érzések fogják el, bosszúvágyat és haragot áraszt a nő egész lénye. A történet ekkor válik rémisztővé, de úgy, hogy Susan Hillnek nem kell eszközként használnia a vért vagy a hidegvérű, esetleg kínzó gyilkolást. Hátborzongató sikolyok, a szellem jelenlétének érzékelése, bezárt ajtó, mögötte gyerekszoba, benne hintázó és nyikorgó üres hintaszék. A racionális elme harca a paranormális jelenségek tényével, illetve az illúzióval való élethalálharc.
A szituációk kiélezettségét a valósághű környezetrajz adja. Egyetlen negatívum: talán a borzongás megszűnése iránti éhségem volt csillapíthatatlan, kissé nyomasztónak hat a folyamatos válaszok nélküli események megjelenése, melyek okáról csak az utolsó néhány oldalon kapunk végleges és teljes képet. A mű alapjában jó, szerkezetileg kiválóan felépített, vérbeli viktoriánus regény, talán emiatt is került színpadra és mozivásznakra több alkalommal. Ahogyan a borítón is olvashatjuk, egy újabb filmváltozat készült belőle az igencsak népszerű és legendává vált Harry Potter megtestesítője, Daniel Radcliff főszereplésével, és meglepően igazi novemberi halloweenes hangulatot teremt.
Bencze Melinda
.jpg)
