Tájainkon egyelőre békésen zajlik a kampány, sőt, a székely zászló védelmében még egyfajta közös fellépésnek is tanúi lehettünk. Máshol azonban már dúl a nyilatkozatháború, s gyakorta előfordul, hogy fontosabb a politikai ellenfél lejáratása, mint a saját ötletek, elképzelések felsorakoztatása.
A választók meggyőzésének időszaka hivatalosan csak most kezdődik, de valójában a jelöltek már hetek óta róják körzetük településeit, kisebb-nagyobb gyűléseket tartanak, igyekeznek meggyőzni a polgárokat, hogy csakis bennük bízhatnak, náluk jobban senki nem képviselheti érdekeiket. Olyan is akad, aki heves kiállásában a blődségektől sem riad vissza, lásd az egyik szenátorjelöltet, aki a gazdákat próbálja folyton-folyvást megnyerni, hol azt ígéri, ha kormányra kerülnek, megoldják a krumpli értékesítését, hol az első vonalban vonul Bukarestbe tüntetni velük. Mintha mindenki feledné, hogy egy évvel ezelőtt bizony hatalmon volt pártja, de nem fogyott jobban a székely pityóka.
Nem ritka, hogy a képviselőjelöltek fizetések, nyugdíjak emelését ígérik, mások utakat javítanának, pénzt vonzanának, állami beruházásokat helyeznek kilátásba. Bíznak benne, 22 év után is köd honol az agyakban, s nem tudják az emberek, kinek mi a dolga. Igaz, a törvénygyári munkával nincs, amit dicsekedniük, hisz még a szerényebb elképzeléseket is nehéz átvinni a nagy román többségen, ne is beszéljünk a komoly és igazán fontos jogszabályokról. A kisebbségi törvényből sok év kormányzati szerepvállalás alatt nem lett semmi, s nem mozdult előre az autonómia ügye sem, pedig minisztériumi bársonyszékeket, felelős posztokat koptattak, akár kormányfő-helyettesi tisztségig is eljutottak felelős magyar politikusok.
Legmeredekebb mégis Frunda György minapi kijelentése volt, aki oly lendületesen próbálta lesöpörni az Erdélyi Magyar Néppárt Románia föderalizációjáról szóló elképzelését, hogy egyenesen a helyi autonómia ellentétének nevezte azt. „A föderalizmus azt jelenti, hogy tartományok vannak, mint Németországban, vagy valami hasonlók, helyi parlamentekkel, helyi kormányokkal, helyi döntésekkel. A helyi autonómia ezzel szemben azt jelenti, hogy az országos parlament hatásköröket ruház a helyi önkormányzatokra, amelyek a saját ügyeikben dönthetnek” – fejtegette a nemzetközi hírű jogász. Önök értik a különbséget? Mi nem. Félő azonban, szavai hűen tükrözik pártja politikáját is, hisz aki mondta, meghatározó az RMDSZ döntéshozói közt. Ködösítenek az autonómia kapcsán továbbra is, nem egyéb számukra kampányeszköznél, mely újra hatalomba segítheti őket.
De addig még mindent eláraszt a kampánykatyvasz...