A Münchhausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában az első regényem, még 1969 decemberében kezdtem el írni az első változatát, nagyrészt Pionír-fejlécű papírokra. Bukaresti látogatásom után Szilágyi Domokos ajándékozott meg egy terjedelmes, a Pionír újság vörös fejlécével ellátott papírköteggel.
„Legalább erre ne költs – mondotta –, én is ilyenekre írok...” 1970 tavaszáig írtam, hogy mennyire tükrözte elszabaduló történetem a fejléc és a Pionír újság szellemét, arról most nem nyitnék vitát. Tény, hogy elakadtam a hetvenhetedik oldalon, s a kézirat is elveszett a sok költözködés során, s csak a nyolcvanas évek végén került elő, bizonyítva, hogy kézirat soha nem vész el. (Egyik felejthetetlen nagynéném őrizte meg.)
Telt-múlt az idő, a kilencvenes években újraindult a Cimbora, és a bátorító emlékezetű Forró László, kvaterkázás közben, nyílt és kérlelhetetlen proletár őszinteséggel szegezte nekem a kérdést, mért nem írok a Cimborának, amelyet ő szerkesztett. Utána felszólító módban tette hozzá: „írjál!” Ekkor kezdtem mesélni a Münchhausen-regényről, és rávett, hogy adjam a Cimborának, folytatásokban közli. Így aztán elővettem a hányatott sorsú kéziratot, és kétségbeestem, majd elkezdtem fáradhatatlanul átírni, folytatásról folytatásra. Ez így ment évekig, végül is az akkor még eléggé rendszertelenül megjelenő Cimborában 25 folytatásban jelent meg a regény. Amikor eltelt ama bizonyos kilenc esztendő, tán még több is, 2010 tavaszán előszedtem a Cimborák régi számaiban úszó regényem, és még egyszer átírtam. Immár harmadszor.
Ez a változat jelent most meg Siklódy Ferenc gyönyörű illusztrációival. A művész alkotó módon gondolja tovább a történetet, Münchhausen báró és a különös város kapcsolatára helyezve a hangsúlyokat. Arra, hogy végül is milyen lehet a földnek e páratlan helye, ahol a világirodalom koronázatlan mesekirálya egyszerűen nem jut szóhoz, sőt, mások, kalandos életű férfiak és gyönyörű nők beszélnek szép, kerek és ovális alakú lyukakat a hasába, melyeken át egymás elképedt arcába pillanthatunk. Mindezt azért mondottam el, hogy kiderüljön, milyen szerepet is játszanak a véletlenek nemcsak Münchhausen, a halhatatlan mesehős kalandos életében, hanem egy Róla mesélő regényben is, amelyet szeretettel nyújtok át az olvasónak, aki a térképen hiába is keresi a mélabús tornyok városát. Szinte mindent megtudhat róla viszont a regényből és az illusztrációkból.
