Olyan problémát boncolgatnék írásomban, mely már meghaladta azt a küszöböt, amikor mezőgazdaságunk jelenét sújtja, és ha nem lépünk, akkor a jövőjét is. Bizonyára mindenki, aki a mezőgazdaságból próbálja előteremteni a család mindennapi betevőjét, elgondolkodott azon, hogy felhagy ezzel a szép mesterséggel, és más úton próbálja előteremteni a megélhetéshez elegendő pénzt.
Sajnos, kilátástalan helyzetben vagyunk a más szakmai területeken való elhelyezkedésnél is. Sokan úgy döntenek, külföldre mennek szerencsét próbálni, távol a családtól, de nem mindig ez a legjobb megoldás. Nagyanyáink, nagyapáink megéltek az anyaföld nyújtotta keresetből, véleményem szerint nekünk is lehetséges lenne ez – összefogással.
Adottak a jó minőségű földjeink, melyek hektárjáért külföldi befektető jelen pillanatban akár 4000–5000 eurót is kész fizetni. Nem elgondolkodtató, vajon neki miért éri meg a mezőgazdaságba befektetni, ebben a szép mesterségben dolgozni? Megtermelt alapélelmiszerekre pedig igenis szükségünk van, volt és lesz, még ebben a rohanó világban is, csak el kell döntenünk, mit akarunk!
Példának okáért nyugati tapasztalatot osztanék meg a tisztelt olvasókkal: egy gazdaszövetségnél tett látogatásomról számolok be, ahol létrejötte előtt bizony hasonló cipőben jártak, mint mi. A különbség: nem féltek lépni, és változtattak. A változás pár év múlva meghozta gyümölcsét, és most „multi” mezőgazdasági szövetkezetté nőtték ki magukat, mely több lábon áll. Szövetkezeten belül termelnek, tenyésztenek, feldolgoznak és értékesítenek. Nos, az említett szövetkezet Németországban, Hannoverben működik, neve Dievols Agrar Landwirtschaft. A jó példa bemutatása céljával körvonalazva írnám le létrejöttét és folyamatos fejlődését napjainkig.
Megalakulása pár gazda összefogásának és a jövő meglátásának ékes bizonyítéka. A 90-es évek után ott is fújtak a változás szelei, és ők nem riadtak vissza ettől. Biztosíthatok mindenkit, hogy ennyivel vagyunk csak lemaradva tőlük – a mentalitásváltással!
JANCSÓ TIBOR
(folytatása a jövő heti Gazdakörben)
