A talajjavító adalékok használata nem ismeretlen és nem új keletű vidékünkön. A kémiai talajjavítás talán legfontosabb eleme a meszezés, aminek következtében elsősorban megnő a talaj pH-értéke, így nő a talajélet intenzitása, s ezzel egyenes arányban nő a humuszképzés, felgyorsul a szerves anyag lebontása és a természetes makroelemek képzése.
A kalcium- és magnéziumionok kelatáló hatása következtében nő a műtrágyák hasznosítása, ami által természetesen emelkednek a termésátlagok is. Lényeges a fizikai talajjavító hatás is, hiszen a kötöttebb talajok fellazulását is nagyban elősegíti. A legismertebb ilyen termék a műtrágyagyári mellékterméknek számító nitromész vagy a dolomitliszttel feljavított pétisó. Ezzel el is jutottunk az utóbbi hónapokban óriási népőrületet kiváltó dolomitliszthez. A barnapátként vagy gyöngypátként is ismert dolomit egy mész-magnézium-karbonát, általában kristályosodásra hajlamos kőzet, 18–22 százalék magnéziumoxidot, 28–30 százalék kalciumoxidot és szén-dioxidot tartalmaz.
A csíkdelnei dolomit érdekessége, különlegessége, hogy mind kalcium-, mind pedig magnéziumtartalma nagyobb az átlagosnál, és nem hajlamos a kristályosodásra. Az elmúlt években tudományos vizsgálatnak vetették alá az innen származó dolomitlisztet (a baloteşti-i szarvasmarha-nemesítő állomáson, valamint a bukaresti földtani és pedológiai intézetben), és ezáltal igazolást nyert, hogy a termék alkalmazható mind az állattartásban, a tej- és húsmarháknál, a hús- és tojócsirke-állománynál, mind pedig a mezőgazdaságban, a szántóföldi és a kertészeti kultúráknál egyaránt.
Adagolása a kertészetben egyszerű: háromévente, lehetőleg talaj-előkészítés, ásás előtt 3–4 négyzetméterenként 1 kg vagy hektáronként 3000 kg. Ez az adagolás használható a szőlősökben is. Ha nem sikerült ősszel kijuttatni, tavasztól bármikor ki lehet szórni akár ágyáskészítéskor, akár már a növények közé, sekélyen bekapálva. A gyümölcsfák esetében 2–3 kg/gyümölcsfa – a fa nagyságának függvényében.
Takarmánykiegészítőként: 120–176 g naponta a szarvasmarháknak, 2 g naponta a szárnyasoknak.
A növényeknél a kísérletek akár 30 százalékos termésnövekedésről számolnak be, de ami nagyon fontos: a növények és a termés egészségi állapota, ellenállása, minősége javult nagyban a dolomitliszt használatával. A föld morzsalékosságának növekedésével a gyökérzöldségek is sokkal jobban fejlődtek. Az idén például a kalciumhiány nagyban befolyásolta a paradicsom és a paprika termését (a bogyók csúcsán megjelenő kerekded foltok utaltak erre). A dolomitliszt használatával a termés egészségesebb, a héj rugalmasabb, hasadásra és foltosodásra kevésbé hajlamos. A kalcium nagyon fontos szerepet kap a termés héjának kialakításában, így a megfelelő utánpótlással a gyümölcsök egészségesebbek, eltarthatóbbak lesznek. A cserepes és kerti virágoknál is használható, mivel javítja a tápanyagfelvételt, ezáltal elősegíti a fejlődést, virágképződést. A magnézium nagyban segít a stresszhatások (esőzés, aszály) leküzdésében.
A dolomitliszt használata a biokertészetben is engedélyezett, hiszen nem kémiai anyagot, hanem megőrölt, természetes ásványt juttatunk ki a termésszabályozás érdekében.