Az Erdélyi Magyar Néppárt erdővidéki–sepsiszéki szenátor- és képviselőjelöltje, Toró T. Tibor, illetve Derzsi Sámuel vasárnap baróti sajtótájékoztatón ismertette programját. Toró T. Tibor az EMNP programjának főbb elemeiről szólva hangsúlyozta: föderatív Romániát képzelnek el, a történelmi régióknak saját parlamentjük lenne, hisznek abban, hogy az EMNP-nek sikerül elérnie a 6:3-as alternatív küszöböt, és az RMDSZ is bejut a parlamentbe. Azért készülnek Bukarestbe, hogy az önrendelkezés mellett következetesen kiálló párt is legyen a törvényhozó testületben. A jelöltek a helyi ügyekről is szóltak.
Derzsi Sámuel szerint változtatni kell a jelenlegi politikai felfogáson, mert ha továbbra is az utóbbi huszonkét esztendőhöz hasonlóan folynak ügyeink, valószínűleg, újabb huszonkét esztendő múltán már csak 300 000–400 000 magyar él majd Erdélyben. Példaként említette Kisbacont, ahol csak az ő szomszédságában nyolc üresen álló ház található, az iskolában pedig mindössze öten tanulnak. „Az embereknek hiányzik a biztos megélhetés lehetősége, nincs jövőképük, ezért gyermeket sem vállalnak, vagy ha mégis, ők biztosan nem követik szüleik példáját, s elhagyják a vidéket. Helyettük jönnek mások, akik megtöltik házainkat, benépesítik iskolánkat” – mondotta Derzsi. A képviselőjelölt szerint meg kell erősítenünk azon intézményeinket, melyek képesek lennének közösségi érdekből is cselekedni, mint az egyházakat és a közbirtokosságokat, és olyan jogi helyzetet kell teremteni, amely lehetővé teszi, hogy közbirtokosságaink ne fakitermelői szinten, lezüllötten tengődjenek, hanem feldolgozást és értékesítést is végezzenek. Ha ez bekövetkezik, nem történhetne meg olyan, mint nemrég Bölönben, ahol a polgármesteri hivatal közvetítésével idegeneknek huszonhét hektár földet adtak el. Hasonlóképpen tenni kell azért is, hogy a kisgazdák értékesíteni tudják terményeiket, kis feldolgozóvállalatok jöhessenek létre, s idővel kialakulhasson a középosztály.
Újságírói kérdésre Derzsi elmondta: KISZ-es múltját nem tagadja meg, vállalja, hiszen nem politikai alapon került oda, hanem kulturális vonalon, s szándékosan nem vétett senkinek. Mint mondotta, olvasókört hozott létre, székely ruhában szavalt, táncolt és bábozott, vőfélyként tevékenykedett, s akkor is tenni próbált, amikor más hallgatott. Toró T. Tibor kifejtette: tisztában voltak Derzsi múltjával, de szigorú szűrőjükön mégis átengedték, mert „nyolcvankilenc után nem régi kapcsolatait kihasználva próbált az ország kifosztásához hozzájárulni, hanem új életet kezdett, s elment a bányába dolgozni”.
Arra a kérdésre, hogy erdővidékiként miként tudja megszólítani az Olt mentieket, Derzsi Sámuel azt válaszolta: ismeri őket, mivel a Leader egyesület megalakulásakor egy évig járta a községeket, gondjaik megoldásában pedig szerepet vállal, és a sepsiszentgyörgyiek közül legalább minden ötödik ismeri, hiszen oda járt iskolába, velük élt és dolgozott, kapcsolatait pedig azóta is őrzi, ápolja.
