Már a választási kampány első napján neves politikusokat sorakoztatott fel az RMDSZ a Szárazajtán és Magyarhermányban tartott falugyűlésen. Klárik László sepsi-erdővidéki szenátor- és Márton Árpád képviselőjelölt mellett Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Nagy József megyeitanács-alelnök és az RMDSZ erdővidéki szervezetének elnöke, Váncza Tibor is jelen volt.
Azt hangsúlyozták: két magyar párt nem juthat be a parlamentbe; a szövetség az egyetlen, amely képes a magyarság képviseletére. A két helységben összegyűlt mintegy hatvan érdeklődő falujuk gondjait vetette fel: útjaik gyatrák, a birtoklevelek kiadása évek óta stagnál, a törvénytelen legeltetés és a vadkárok ellen nem tudnak kellően fellépni.
Márton Árpád szerint ahhoz, hogy a magyarságot megfelelőképpen lehessen képviselni, helyi, megyei és országos szintű összefogásra van szükség, így közös erővel léphetnek fel közösségünk érdekében. Példának Barót esetét említette, mondván, a megyei tanáccsal való háborúskodás oda vezetett, hogy egy sor közös beruházásról lemaradtak, míg a környék községei folyamatosan modernizálódtak. Szerinte azért fontos a képviselet, hogy országos szinten is komolyan vegyék őket, s beleszólásuk lehessen az országos döntésekbe. Anélkül úgy járnánk, mint a viccbeli cigány: járni jár, de nem jut – mondotta.
Klárik László programjának három fő pontját emelte ki: azon lesz, hogy a megye infrastrukturális fejlesztési alaphoz jusson, kistermelők megélhetését lehetővé tevő törvények kidolgozásában venne részt – hangsúlyozta: számunkra nemzetpolitikai kérdést jelent, hogy meg tudjuk-e tartani szántóföldünket –, illetve a bányászati törvény módosítását szorgalmazná. Véleménye szerint a nem nemzetstratégiai altalajkincsek esetében nem az országos hatóságoknak, hanem a helyi tanácsoknak kellene eldönteniük, ki milyen feltételek mellett termelheti ki azokat, s a haszonbér zömét is helyben kellene befizetni. Becslése szerint a megyében mintegy ötmilliárd euróra tehető altalajkincs található.
Szárazajtán Péter Attila iskolaigazgató a Nagybacon felé vezető út minőségét vetette fel: miként lehetne elérni, hogy a kivitelező a vállaltaknak eleget tegyen, s a kifogásolt részeket kijavítsa. Klárik László szerint a kivitelezőt a polgármesteri hivatal igenis, számon kérheti. Simon András polgármester pedig azt felelte: az első lépéseket már megtették a kétszázezer lejes jótállási pénz visszaszerzése érdekében. Ha sikerrel járnak, abból az önkormányzat hamarosan orvosolja a kérdést. Egy asszony azt kérte – hiszen ők is adófizetők –, ne csak a főút elejét, hanem végig aszfaltozzák le. Nagy F. Károly a legeltetési szabályokat figyelmen kívül hagyó személyekre hívta fel a figyelmet.
Magyarhermányban Szakács József a vadak által okozott károkat hozta fel: szántani-vetni, állatot tartani sem lehet, kaszálóik vadászparadicsommá lettek. Márton Árpád elismerte: a vadkárok valós gondot jelentenek, a vonatkozó törvényeket próbálták szigorítani, de még a meglévők betartatása is nehezen megy. Igyekezniük kell, hogy nagyobb kilövési arányt hagyjanak jóvá, illetve, ha azt nem érik el, az állatok elköltöztetésére kell pénzügyi alapot találni. Szakács József útjaik rossz állapotáról és az anyanyelv széles körű használatában tapasztalható elmaradásokról is szólt. Márton Árpád elismerte, anyanyelvünket még nem használhatjuk minden szinten, de az elkezdett munkát biztatónak mondotta: eljön az az idő, amikor hivatalos és peres ügyeinket nem kizárólag román nyelven vagy tolmács segítségével folytathatjuk.
