Az év végi költségvetésből és annak kiegészítéséből sem lehet nagy dolgokat megvalósítani, de ilyenkor legtöbb helyen már meg is elégszik a községvezetés az apróbb sikerekkel.
Túl azon, hogy a községközpont megkésett korszerűsítése-közművesítése nem kis feladat, Szőcs Levente nagyborosnyói polgármester is apróbb lépésekről beszél. Arról, hogy bevezették a közvilágítást a Kisborosnyóhoz tartozó Kispatakra – az ott élő családoknak azonban ez közel sem kicsi dolog. Elkészült a hálózat – közölte Szőcs Levente. A Borosnyó községhez tartozó Feldobolyban kijavították-kicserélték az Alsó-Csorgó ivóvízvezetékét, amit faluriportunkban sürgettünk, tatarozták az itatóvályút – pontosított Lőrincz István tanácstag. A Sepsiszentgyörgyön élő Damó Dezső, lapunk rendszeres olvasója pedig jelezte: újságunk hasábjain kívánna szólni az ott működő erdő-közbirtokosság tevékenységéről.
A nagyborosnyói református gyülekezet és a tágabb értelemben vett polgári faluközösség veretesebbre ványolását célozták a nyár egyházi eseményei is. Sikerült kijavíttatni az egyházközség régi kántori lakását, amely most már gyülekezeti ház. Június derekán, a parókia 100 éves jubileuma alkalmával istentisztelettel egybekötött, sikeres gyülekezeti napot tartottak, amelyen 170 személy vett részt, és jelen volt a szentgericei nőszövetség 30 tagú küldöttsége, élén a lelkésszel. Száz gyülekezeti tag részvételével szerveztek kirándulást Csíkországba és a Gyimesekbe, ugyancsak ennyien képviselték a gyülekezetet a Kálvin Napok zárónapján, októberben pedig viszont-látogatáson jártak a Maros megyei Szentgericén.
Kisborosnyón áll már a kultúrotthon elé felállított székely kapu, Ferencz Botond kovásznai faragómester alkotása. A gyülekezet november 18-án lelkészválasztásra készül, ugyanis véget ért kihelyezett helyettes lelkipásztori státusa Rátoni Botond református lelkésznek, akit a presbitérium egyhangúlag továbbra is meghívott papnak. Szolgálata idején a régi lelkészi lakban ifjúsági és gyerek játszóházat létesített, melynek anyagi alapjaira sikeresen pályázott a sepsiszentgyörgyi Közösségi Alapítványnál. Mint elmondta, olyan játékokat vásároltak, amelyek a fiatalok szókincsét, kommunikációs készségét növelik, s ebben a témakörben vetélkedőket is szándékszik indítani. A működő játszóház már most szűkösnek bizonyul. Van azonban a parókia udvarán egy tágasabb, mozgalmasabb játékok gyakorlására alkalmasabb terem is, amit erre a célra ki lehetne alakítani. Ez azért is fontos – mondta a lelkész –, mert a helybeli egyház slicdrechti, holland testvérgyülekezete is nagyobb játékokat hozott, amelyek számára (például pingpong-asztal) tágasabb tér szükséges.
Bensőséges templomi ünnepségen tartották meg az idősek vasárnapját, amelyre az ünnepi műsort az új és fiatal tiszteletes asszony tanította be. Ez is, mint minden más közösségi rendezvény, a gyülekezet, a faluközösség összetartását célozta.
A székely magyar történelmi emlékparkban Sylvester Lajos, lapunk volt főmunkatársa fehér akác emlékfájánál helyezik el a dr. Szőts Dániel adomány-tábláját. Felirata: Sylvester Lajos író, Úz völgye igaz krónikásának emlékére, 2012 (Faragta: Balázs Antal).
Halad a kisborosnyói iskolamúzeum ügye is. A szervezők gyűjtik az iskolai tevékenységre emlékeztető tárgyakat, olvasókönyveket, felszereléseket, fényképfelvételeket. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi iskola épületében két terem is üres, gazdagabb anyag kiállítása lehetséges, s szívesen veszik, ha bárki ilyen jellegű anyagot (palatábla, kalamáris, tolltartók, pennák, régi iskoláskönyvek, iskolástáskák stb.) adományoz. Mivel itt a székhelye a Pro Natura Alapítványnak is, Damó tanító a legszívesebben itt őrizné meg az iskolákban itt-ott elheverő és még meglevő Pro Natura-naplókat is.
A református templomban helyezték el azt az emlékkopját, amelyen Kisborosnyó 27 jeles szülöttének a neve olvasható. Neveket nem sorolunk, de a jeles személyek foglalkozása és hivatása (szabadságharcos, mérnök, lelkész és püspök, bankigazgató, főiskolai tanár, zongoraművész stb.) is elárulja, hogy mennyi értékes személyt adott ez a kicsi falu a magyar múltnak, szellemiségnek.
Minden, ami a két Borosnyón és annak egyházában történik, amolyan kötésféle, szálak, amelyek a múltat elszakíthatatlanul kötik össze a jelennel, a ma élő fiatalokhoz szólnak.