Hogy az elején kezdjem, nagy pere volt a kutyának. Törvény elé citáltatta a vétkes nyulat. A per oka felől nem mernék esküdni, csak azt mondom, amit én is hallottam. A nyúl ellopta a kutya csizmáját. Ha akarjátok, megnézhetitek, hogy a kutya máig is csizma nélkül futkorászik, a nyúl pedig csizmában jár. S méghozzá milyenben! Szép prémcsizma, majdnem a térdéig ér.

Amikor a kutya észrevette, hogy eltűnt a csizmája, rögtön tudta: csak a nyúl lophatta el.

Elment a nyúlhoz, hogy kérje vissza.

— Mit beszélsz? — csodálkozott a nyúl. — Ez az én csizmám!

— Nem igaz, mert az enyém! Mindenki tudja, hogy az enyém. Nézd meg, nincs semmi a lábamon!

— Azt hiszed, nekem lenne valami a lábamon, ha lehúznám a csizmát? — csúfolódott a nyúl.

Így kerültek a törvény elé.

A kutya mindenekelőtt ettől is, attól is tanúsítványt szerzett, amelyben az állt, hogy őt csizmában látták, a nyúl pedig mezítláb szokott ugrabugrálni. Az irományokat odaadta az ügyvédnek megőrzés céljából. Abban az időben pedig az ügyvéd a macska volt, mert ő mindenféleképp tud miákolni, nyávogni, siránkozni, úgy, ahogy a perekben szükséges. Vagyis a kutya elment a macska lakására, és átnyújtotta az értékes irományokat.

— Parancsoljon, nagy eszű védő uram, elhoztam az összes bizonyítékot, és kérem, készítse jól elő a pert.

A macska nagyon gondos, lelkiismeretes ügyvéd volt, egész éjszaka olvasta az írásokat. Addig olvasta, amíg a fáradtságtól becsukódott a szeme. Csak erre várt az egér! Előbújt a lyukból, és olyan lakomát csapott, hogy a nagy halom irományból egy betű sem maradt. Szemernyi sem maradt abból, hogy a nyúl valaha mezítlábas lett volna, és abból sem, hogy a kutyáé a csizma.

Amikor a macska felébredt, jobban szerette volna, ha sohasem ébred fel, mintsem ilyen szégyen érje.

Másnap volt a tárgyalás. De hogy mehetett volna oda a macska? Milyen védő az, aki bizonyítékok nélkül megy a tárgyalóterembe? A bíráknak késedelem nélkül ítélniük kellett. Bizonyítékok nem voltak, hogy a nyúl lopta volna el a kutya csizmáját, ezért felmentették az ugrifülest.

Így vesztette el perét s lábbelijét a kutya. A bíróságról egyenesen a macskához ment. Nagy dühösen berontott hozzá. A házigazda ijedtében kiugrott az ablakon. A kutya utána. A macska fel a fára. De a kutya csizma nélkül nem tudott utánamászni. Leült a fa alá, s ugatta, gyalázta fogadott ügyvédjét. Azóta is, ha a kutya megpillantja a macskát, nyomába ered, kergeti.

A macska pedig az egeret üldözi, mert úgy elrontotta jó hírét-nevét, hogy azóta sem fogadta ügyvédül senki.

A nyúl pedig, ha a kutyát megpillantja, úgy szalad, hogy a lába sem éri a földet, nehogy a kutya visszavegye a csizmát.